– Úgy érzem, elveszítettem a feleségemet...
– Hogy érti ezt?
– A kisbabánk elvette tőlem a feleségemet.
– Mondja el, hogyan történt!
– Három éve voltunk házasok. Valóban jó kapcsolat volt köztünk. Szerettünk volna babát vállalni, és egyetértettünk, hogy eljött az ideje. Ha tudtam volna, hogy a kicsi tönkreteszi a kapcsolatunkat, soha, de soha nem egyeztem volna bele!
– Mit ért azalatt, hogy tönkretette a kapcsolatukat?
– Úgy érzem magam, mintha nem is élnék házasságban. Feleségem egész élete a baba köré szerveződik, s végső soron az enyém is. Olyan, mintha mi ketten nem léteznénk többé. Szülőkké váltunk, a házasságunk azonban csődbe jutott.
– Hogy érti ezt?
– A kisbabánk elvette tőlem a feleségemet.
– Mondja el, hogyan történt!
– Három éve voltunk házasok. Valóban jó kapcsolat volt köztünk. Szerettünk volna babát vállalni, és egyetértettünk, hogy eljött az ideje. Ha tudtam volna, hogy a kicsi tönkreteszi a kapcsolatunkat, soha, de soha nem egyeztem volna bele!
– Mit ért azalatt, hogy tönkretette a kapcsolatukat?
– Úgy érzem magam, mintha nem is élnék házasságban. Feleségem egész élete a baba köré szerveződik, s végső soron az enyém is. Olyan, mintha mi ketten nem léteznénk többé. Szülőkké váltunk, a házasságunk azonban csődbe jutott.
Ezzel az elgondolkodtató dialógussal kezdi a Segítség, szülők lettünk!
című könyvét Gary Chapman. Szülővé válni az élet egyik legnehezebb
feladata, ugyanakkor a legtermészetesebb eseménye is egyben. A szerző
könyvében tanít a házasság prioritásáról, a hatékony időbeosztásról, az
optimális családi költségvetésről, a nevelési módszerekről és az
intimitásról.
Mit is jelent, a házasság mint prioritás? „Mindenekelőtt
tudatosítjuk, hol tartunk jelenleg a kapcsolatban, milyen a házasságunk
minősége. Ezt követően el kell köteleződnünk – egyrészt gyermekeink,
másrészt saját magunk érdekében – egymás mellett, továbbá kifejezésre
kell juttatnunk, hogy házasságunk mindkettőnk számára egyaránt fontos.
Végezetül egyetértésre kell jutnunk partnerünkkel azzal kapcsolatban,
hogy Isten segítségével megpróbáljuk megerősíteni bensőséges
kötelékeinket. Amennyiben a házasságot prioritásként kezeljük,
felelősséget vállalunk a dolgok megjavításáért.”
A
szerző úgy véli, a szülők életének kell, hogy legyen egy olyan része,
amely független a gyerekektől, ez pedig a házasságuk. A házasságnak az a
rendeltetése, hogy a házaspár időt szakítson egymásra, örömüket leljék
egymás társaságában. A köztük lévő szeretetteljes, odaadó kapcsolat
segíti őket abban, hogy betölthessék szülői hivatásukat. „A
házasság frissességének, életerejének megőrzése az egyik legfontosabb
dolog, amit a szülők gyerekeik egészsége érdekében tehetnek (...) A
házasságnak éppen úgy, mint a gyerekek körüli teendőknek prioritást kell
szentelnünk. A kettő közötti kérdés pedig nem vagy-vagy kérdése.
Bármelyik elhanyagolása meghatározó lesz a másikra nézve.”
Önismereti gyakorlatokkal találkozik az olvasó egy-egy fejezet végén. Íme az idevágó:
- Vajon egyetértenek-e partnerével abban, hogy házasságuk prioritást élvez? Motivációjuk gyermekeik, saját maguk és Isten szempontjából is lényeges. Ám motivációjuktól függetlenül, amint prioritásként kezelik házasságukat, elindultak a megfelelő irányba.
A megfelelő időbeosztás
A
szerző úgy véli, a család rugalmas napirendjében jelentős szerepet kap a
gyerekek idejének megfelelő beosztása. Érti ezalatt a reggeli felkelés
és az esti lefekvés időpontjának pontos meghatározását, valamint a közös
tevékenységekre, az önálló játékra vagy a mesehallgatásra szánt időt. „Jómagam
csodálkozva tapasztalom, hogy este tízkor négyévesforma gyerekeket
látok a bevásárlóközpontokban. Nem csoda, ha a szülők arról
panaszkodnak, hogy nem marad idejük egymásra. Egy négyéves gyereknek
este tízkor már rég ágyban volna a helye. Arról, hogy mit tartunk
reálisnak, önmagunk döntünk. Jómagam azonban úgy vélem, nyolcéves korig
egy gyereknek este hétkor ágyban a helye.”
A
gyerekek teljes napját meg lehet pontosan tervezni – hangsúlyozza a
szerző. Az iskoláskor előtt meg lehet tervezni a készségfejlesztő
foglalkozások, a mesehallgatás, a szülőknek való segítés (asztalterítés,
saját ruhák összehajtogatása), az önálló játék és a délutáni alvás vagy
pihenés időpontját. Érdemes a közelben lakó nagyszülőkkel is megosztani
a napi rutint, hogy alkalom adtán ők is bele tudjanak kapcsolódni a
család életritmusába. Persze a gyerekek rutinja mellett fontos szempont a
szülők egymás közötti feladatmegosztása is. Megfelelő embert a
megfelelő helyre – ösztönöz a szerző. „A
hatékony időbeosztáshoz vezető első lépés, hogy listát készítünk a
napi, illetve a heti feladatokról. Ezt követően a házaspár
megbeszélheti, hogy az egyes feladatokat a jövőben melyikőjük vállalja.”
Chapman szerint ezzel egy időben az is szükséges, hogy megszabaduljunk a
szükségtelen feladatoktól, hiszen azok kiiktatása időt szabadít fel,
amit a házasság gazdagabbá tételére fordíthatunk.
Az ide vonatkozó önismereti gyakorlatok a következők:
- Határozza meg, mi volna az első lépés a gyerek(ek) napirendjének kialakításához! Ha már idősebbek, ellenállásra kell számítania. Határozott, kedves szülői fellépés mellett azonban várhatóan el tudják fogadni a programot.
- Milyen változtatásra lenne szükség ahhoz, hogy tudjon némi időt egyedül is tölteni? Hogyan tudná ezt megszervezni?
A
szerző a nevelési módszerek vizsgálatánál kiemeli a gyerekek
szeretetigényét is, és hangsúlyozza, hogy a szeretet kifejezésének öt
alapvető módja van. Az első az elismerő szavak: a dicséret és a megerősítés. Példa: „Nagyon tetszik a rajzod. A színek, amiket választottál, izgalmasság teszik az összhatást.” A második szeretetnyelvet Chapman szívességeknek nevezi. „Azt
jelenti, hogy olyasmit teszünk, ami a gyerekeknek örömet szerez:
megfoltozzuk a babaruhát, megjavítjuk a kerékpárt, felpumpáljuk a
futball-labdát.” A harmadik szeretetnyelv az ajándékozás.
Ennek kapcsán azonban hangsúlyozza a szerző, hogy nem kell a gyerekek
minden vágyát teljesíteni, s nem szükségesek a drága ajándékok, hiszen a
gesztus a fontos. A minőségi idő szintén nagy jelentőséggel bír. A szülő ekkor minden figyelmét a gyermeknek szenteli. „A
lényeg, hogy a gyerek szülei osztatlan figyelmében részesüljön. Ne
nézze közben a televíziót, ne telefonáljon, sőt még a ceruzájával se
babráljon. Forduljon gyermekei felé teljes valójával.” Az ötödik szeretetnyelv a testi érintés. „Az ölelések, puszik, simogatások, barátságos birkózások a padlón a szeretet egyértelmű kifejezési formái.”
Önismereti gyakorlat:
- Készítsen listát a gyerekükre nézve kötelező érvényű szabályokról! Társát is kérje meg erre.
- Gyermeke milyen módon fejezi ki leggyakrabban mások felé a szeretetét? Az előbbi öt közül melyikkel kapcsolatban hallja leggyakrabban panaszkodni?
Az
intimitással kapcsolatban a szerző hangsúlyozza, hogy a legtöbb pár
egyszerűen nincs tudatában annak, hogy a szeretetet gondozni szükséges.
Az intimitás nem egy statikus állapot, hangsúlyozza a szerző, majd
hozzáteszi, hogy nem lehet megszerezni, hogy aztán egy egész életen át
kitartson. „A kapcsolat bensőségessége időről időre változik attól függően, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz.”
A
gyerekvállalás drámai változást jelent a házasságban – mutat rá az
amerikai szerző könyvében. A kórházi „örömcsomag” érkezése előtt a pár
csak egymásnak él. Évek telnek el, míg egyszer csak tudatosul bennük:
immár a gyerekeknek szentelik minden idejüket és energiájukat. Azon,
hogy házasságuk sikeres legyen és boldog maradjon, folyamatosan dolgozni
kell mindkét félnek. Gyakorlati tanácsaival ebben segít a népszerű
szerző könyve is.
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése