 |
| Csuti Benedek |
Mai
könyvszerdánkban – rendhagyó módon – nem Zsófi kínál olvasnivalót,
mivel múlt szerdán megszületett a kisfia, Benedek. Úgy érzem, hogy
könyvszerdánk olvasói és közöttünk, a Martinus Kiadó munkatársai között
az elmúlt két évben kialakult egy olyan lelki kötelék, amely felhatalmaz
arra, hogy a mai könyvszerdában mindannyiunk nevében köszöntsem az
újszülött Benedeket és jó egészséget kívánjak az édesanyjának és az
édesapjának.
Zsófi
egyébként az elmúlt hetekben is aktívan pihent. Rengeteg könyvet
olvasott el, hogy továbbra is olyan érdekes és értékes kiadványokat
mutathasson be nekünk, amelyek jól olvasva mindannyiunk lelki életét
magasabb szintre emelhetik.
• • •
A fenti apropóból, mai könyvszerdánkban Peter Paulig gyerekneveléssel foglalkozó könyvét, amely A gyermek: áldás vagy sorcsapás? címet
viseli, mutatom be röviden. A szerző, Prof. dr. Peter Paulig hat
gyermek édesapja. 1977 óta pedagógiai tanszékvezető az eichstätti
egyetemen. Rengeteg cikke jelent meg nevelési témákkal kapcsolatban, a
sajtóban. A rádióban és a televízióban is rendszeresen tartott
előadásokat. Könyvét a következő szavakkal vezeti be: „Könyvespolcomon
234 kötet található, amely mind a nevelésről szól. Mindegyiket vettem,
vagy kölcsönöztem és elfelejtettem visszaadni, de mindegyiket
elolvastam. Ezek közül azonban csupán 18-at találok jónak, amit azonban
Ön most a kezében tart, mindegyiket felülmúlja, legalábbis remélem.
Teljesen biztos azonban nem vagyok ebben, mert – véleményem szerint –
semmi sem nehezebb annál, mind bölcs dolgokat írni a nevelésről. Miért? –
kérdezi Ön. Próbálja meg egyszer! Majd azután megbeszéljük a dolgot.
Egyetért?”
A
könyv tizenhárom fejezeten keresztül próbál meg irányt mutatni a
gyereknevelés labirintusában. Már maguk a fejezetcímek is rendkívül
beszédesek:
- Mire van szükségük a gyermekeknek?
- Halló, gyerekek, legyenek boldog szüleitek!
- A nevelési céloknak és intézkedéseknek irányelvekre van szükségük
- „Amit nem tanul meg Jancsi…!”
- A gyermekeknek szükségük van határokra – de a szülőknek is!
- Szabályok – Szertartások – Szerepkörök
- Hogyan válhat Rontó Palkóból – Rontó Pál?
- Soha ne alkalmazzunk erőszakot!
- A nevelés szerencse dolga
- Kedves anyukák! Helyezzék magukat kényelembe és figyeljenek!
- Valóban olyan ritkaság a jó apa?
- A „nyárspolgári nevelők” gyermekeinek nincs nevetnivalójuk
- Ne büntessünk, de legyünk következetesek
Peter Paulig az egyes fejezetek felépítéséről a következőt írja: „Minden fejezet, csupán egy kérdés tisztázására irányuló kísérlet. Ennek során mindig szó van olyan kérdésekről, amelyeket szülők és nevelők tettek fel nekem. A sokféle választ ezekre a kérdésekre úgy igyekszem megformálni, hogy Ön örömét lelje azok olvasásában, és hasznot húzzon belőlük.”
A Hogyan válhat Rontó Palkóból – Rontó Pál? című fejezetet egy olyan szituációval vezeti be a szerző, amely a világon bárhol megtörténhet. „A
4 éves Marika éppen egy gyönyörű tortát »sütött« homokból. Ekkor
átviharzik a homokozón az 5 éves Misi, meglóbálja a lapátját és
szétrombolja Marika remekművét. Marika kiabál és sír, és mert a kis
Rontó Pál-Misinek ez az átütő siker nagyon tetszik, még egy maréknyi
homokot szór Marika arcába. Ez a »merénylet« most már teljesen kétségbe
ejti Marikát, zokogva rohan a mamájához, aki tanúja volt a támadásnak és
nem tudja, hogy most mit tegyen. Szidja meg Misit agresszív
magatartásáért, vagy vigasztalja meg Marikát azzal, hogy a felnőttek
világában is gyakori az erőszak? Mit tenne Ön egy hasonló szituációban?”
A történetet egy remek kérdéssel zárja le a szerző, akinek az a célja,
hogy bevonjon bennünket is a megfelelő megoldás megtalálásába, hogy
valóban elgondolkodjunk, mi mit tennénk egy ilyen esetben. Melyik hangra
figyeljünk a fejünkben? Amelyik azt mondja, hogy „Ne tűrd! Védd magad! Üss vissza!” vagy amelyik azt suttogja, hogy „Az okos enged”?
Paulig professzor mindkét lehetőséget megvizsgálja és arra is igyekszik
magyarázatot találni, hogy mi lehet az oka a gyermekkori túlzott
agressziónak.
A
könyvben található sok bölcs gondolat közül végül szeretnék egy olyan
jellegű tanácsot kiemelni, ami kimondva és leírva annyira egyértelműnek
tűnik, ám a valóságban sokszor figyelmen kívül hagyjuk: „A magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hogy a szülők a nevelési célokban, irányelvekben és módszerekben egyetértsenek.
Ez persze néha meglehetősen nehéz lehet, hiszen mindenkinek megvan a
maga »módszere« és következésképpen elképzelése a nevelésről. … Az
egymás nélküliségből hamar válhat egymás elleniség, pl. ha az apa
mindenáron bele akar szólni a nevelésbe, de az anya ezt nem engedi, mert
ő – mint állítja – jobban ismeri a gyermeket, és ezért jobban,
helyesebben tudja, hogyan nevelhető legjobban a gyermek.”
Gyakorló
szülőként nekem is megvannak az elképzeléseim gyermekeim neveléséről,
ám nekünk szülőknek is mindig fejlődnünk kell és érdemes bizonyos
időszakonként felülvizsgálni nevelési módszereinket, ha gyermekeink és
egész családunk számára valóban szebb, nyugodtabb és békésebb életet
szeretnénk biztosítani. Peter Paulig is erre bíztat minket: „Talán
reménytelen Önt arra rávenni, hogy bizonyos meggyőződéseit, amelyeket
már X éve szilárdan képviselt, mégis egyszer vizsgálja felül. Hiszen
senkinek sincs megtiltva, hogy véleményét megváltoztassa. Vagy Ön ezt
másképp látja?”
Teklits Tamás
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése