Mit
és hogy gyógyíthat a zene? Erre a kérdésre keresi a választ a
magatartás-tudományi szakember és a gyakorló terapeuta, vagyis a Gyógyító zene
című könyv szerzői, Harmat László és Tardy József. Könyvükből kiderül,
hogy a szív és az érrendszer zavarainak, a depressziónak, a stressznek,
az alvászavaroknak, a fájdalomnak és a szorongásos zavaroknak egyaránt
hatásos ellenszere lehet a zene.
A
zenét már az ókortól alkalmazták a gyógyításban, a zeneterápia azonban
csak a XX. század közepén vált független és önálló szakterületté. Harmat
László és Tardy József kutatásai szerint Beethoven, Bach, Liszt Ferenc
és Mozart zenéje számos fizikai vagy lelki betegségre hatásos, nyugtató
gyógymód lehet.
A
szerzők nagy érdeme, hogy a szerteágazó témakörbe egy sajátos terápiás
eszközön, a zene alkalmazásán keresztül nyújtanak betekintést az
olvasónak.
„Nemcsak az emberi bajok természetében lehet ennek révén eligazodni,
hanem azt is megérthetjük, hogyan lehet a zenét felhasználni a
legkülönbözőbb betegségek gyógyításában. A zene igen nagy hatással van
az emberre, ez ősidők óta ismert, és a régi kultúrák is megpróbálták a –
tágan értelmezett – zene, vagyis a melódia, ritmus, dallam, tánc,
hangokra figyelő lelki beállítódás eszközével kiváltani a megnyugvást,
megbékélést, megtisztulást, s visszaadni az életkedvet és a
regenerációt” – írja előszavában dr. Buda Béla.
A
zene terápiás hatása kapcsán a szerzők vizsgálják a zene – egészség –
spiritualitás közti kapcsolatot, és leszögezik, hogy a zene a lélek és a
spirituális tapasztalatok terén is helyet kap. A zenét a tudatosság
szintjei közötti hídként értelmezik. „Elősegítheti
meditatív állapotok elérését, és elvezethet a személy feletti és
spirituális tapasztalatok világába. Ugyanakkor a zenehallgatás vagy
éppen az aktív zenélés olyan transzperszonális térbe vezet, ahonnan
máshogyan vagyunk képesek szemlélni a valóságot, mint hétköznapi
tapasztalataink során, egyfajta teljesség élményét adja... A zene tehát
nem csupán a személyiség tükreként jelenik meg, hanem hozzásegíti az
egyént a magasabb tudatossághoz, személyisége integrációjához és
kiteljesedéséhez.”
A
szerzőpáros vizsgálja a fent felsorolt betegségek biológiai,
pszichológiai és szociális tényezőit, ismerteti a pszicho- és
zeneterápiás kezelési lehetőségeket, valamint csoportterápiás ötleteket
ad. Könyvükből röviden megismerhetjük a különböző zeneterápiás iskolákat
is, azok működését – és a pszichológia fejlődésére gyakorolt hatását –,
többek között a Bonny-modellt, az analitikusan orientált zeneterápiát, a
Nordoff–Robbins-modellt, valamint a szabad improvizációs terápiát. Ezek
mindegyike más-más módszerrel dolgozik, a lényeg azonban ugyanaz: a
zenén keresztül gyógyítani a beteget.
„A
klasszikus zene felépítése, a gyors és lassú tételek váltakozása
segítheti e beteget, hogy ráérezzen a teljesítmény és a pihenés egymást
kiegészítő voltára.” A szerzők példákat is hoznak a könyvben (Bach: Wohltemperiertes Klavier fúgái; Liszt: A-dúr zongoraverseny; Beethoven: Appassionata stb.), így otthon, saját magunkon is kipróbálhatjuk és megtapasztalhatjuk a különböző zenefajták ránk gyakorolt hatását. „Ahogy
egy zeneműben, úgy a mindennapi életünkben is szükséges a gyors és a
lassú, a teljesítményvégzés és a pihenés fázisainak állandó és ritmusos
váltása.”
A zene nagyban befolyásolja érzelmeinket, az általa keltett „pozitív érzelmek nyomán az agyban kiváltódik az úgynevezett jutalmazó-motivációs rendszer”, amely például még étkezés után figyelhető meg. „A
boldog vagy vidám hangulatot okozó zene hatására általában növekszik a
bőrellenállás, gyorsabban ver a szív, magasabb a percenként mért átlagos
légzésszám, és jobban megemelkedik a vérnyomás, mint a szomorú
hangulatot kiváltó zene hallgatása közben.”
A
keresztény hívők nagy részének a szertartásokon felcsendülő dallamok
kapcsán – gregorián, népének, oratórium – is átélnek zenei élményeket.
Érdekes, hogy a megkérdezettek egy része szerint a zenei tapasztalatok a
túlvilági élet, a paradicsomi élet képzetét idézik fel a vizsgálati
személyekben, mások mélyebb vallásos megértésre, megtérésre jutottak. „A
legmeglepőbb és legerőteljesebb azon beszámolók csoportja, amelyekből
az derül ki, hogy a hallgató nagyon erősen a Szentháromság – Atyaisten,
Jézus Krisztus, Szentlélek – jelenlétét érezte – együtt vagy külön-külön
egy zenemű hallgatása közben.”
Harmat
László és Tardy József szerint a zene esélyt kínál arra, hogy mély
belső tapasztalatokat éljünk át, amelyek mindig magukban hordozzák a
spirituális élmények lehetőségét is. Mivel ezek hozzásegítenek létünk
teljesebb megtapasztalásához, nagyon komoly szerepet játszhatnak
személyiségünk formálódásában, fejlődésében, ami a legtöbb esetben a
gyógyulás útját is jelentheti. „Az
egészség tulajdonképpen folytonos dinamikus fejlődés, nemcsak az egyén,
de a társadalom és a kultúra szintjén is. A zene segíthet, hogy egyre
tágabb keretek között legyünk képesek észlelni önmagunkat, a másik
embert és a környezetet, amelyben élünk. Kitágítja határainkat,
csökkenti az elkülönültség érzését, kapocs lehet külső és belső világunk
között, összekötve azzal a valósággal, amelyhez mindannyian tartozunk” – véli a szerzőpáros, majd megállapítják, hogy a terápiás folyamat során zene segíti az egyént „szembenézni
nehezen megélhető fájdalmas érzéseivel, a tudattalan komplexusok
tudatossá tételében és integrálásában, valamint a spirituális
tapasztalatok átélésében.”
Harmat László és Tardy József hangsúlyozzák, hogy nem könnyű szembesülni hiányainkkal, félelmeinkkel és sérüléseinkkel, viszont a zene segít mindezek biztonságosabb megélésében. A zene „nemcsak az emberek közötti kommunikációban tölthet be jelentős szerepet, de a saját bensőnkkel való, vagy... az ember és Isten közötti kommunikációban is.”
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése