Istenem… Miért?

Henri Grouès francia katolikus pap, a szegényeket és menekülteket támogató Emmaüs szervezet alapítója 1912-ben született Lyonban és 2007-ben hunyt el. Mélyen vallásos családban nevelkedett, már 16 évesen ferences szerzetes szeretett volna lenni. Később belépett a kapucinusok közé, ahol a Philippe nevet kapta. 1938-ban szentelték pappá. 

Élete mozgalmasan telt, volt független képviselő is, majd figyelme a koldusok és nyomorban élők felé fordult. 1949-ben alapította meg az elsősorban hajléktalanokat támogató, világi Emmaüs közhasznú egyesületet. A mára már az egész világot behálózó Emmaüs közösségek újrahasznosításból származó anyagok és tárgyak eladásából, valamint lakásépítésből tartják fenn magukat.

Pierre abbé 1954 hideg telén rendkívüli hírnévre tett szert, amikor hajléktalanok százait fenyegette fagyhalál. A fiatal pap február 1-jén a „jóakarat fellázadására” szólította fel honfitársait a Radio-Luxembourg (RTL) adón: „Barátaim! Segítség...! Egy nő ma éjjel 3-kor megfagyott a Sébastopol körút járdáján, kezében szorongatva a papírt, mellyel tegnapelőtt kilakoltatták...” Felrázó beszédében 500.000 takaró, 300 nagy sátor, 200 katalitikus kályha összegyűjtését sürgette. A felhívásra 500.000 francia frank adomány gyűlt össze. Az Istenem... Miért? című könyve a mai könyvszerda témája. Ez az egyik legismertebb munkája, amelyben körvonalazódik előttünk az atya személyisége.

Az istenkapcsolatról, az Istenre találásról elmélkedik a következőkben, és kifejti, hogy minden ember ösztönös vágy a Jó, amely egyúttal az istenszeretethez is elvezet. „Minél többet elmélkedem a Szeretet-Isten misztériumán, annál inkább meggyőződésem: lehetetlen, hogy ha egy személy – angyal vagy emberi lény – teljes világosságban szemlélheti az Istent, képes legyen szabadon elutasítani őt. Elméletileg egyedül önmagunk bálványozása képes visszautasítani Isten szeretetét azért, hogy ne függjön senkitől. Ez lehet a pokol. De a gyakorlatban képtelen vagyok felfogni, hogy egy lény szabadsága teljes birtokában, teljes világosságban ott állva a Jó és a Rossz előtt, a Rosszat válassza.” Pierre atya úgy véli, hogy aki a rosszat választja, azt bizonyára valamilyen negatív élmény érte a múltban. Ha azonban sikerül megszabadulnia ezektől a rossz élményektől, képesség válik a Jó befogadására.

Számos napjainkban érdeklődésre számot tartó kérdésre is válaszol az atya. Megosztja véleményét az olvasóval többek között a házasság és papi hivatás kérdésében is. „Ami engem illet, házas emberként vagy szerelmi viszonyban élve sosem tehettem volna azt, amit tettem. Ez a hivatás teljes elkötelezettséget követelt. Egyébként meggyőződésem, hogy az Egyházban szükségszerűen lenniük kell nős papoknak és nőtleneknek is... Jézus elhívott nős apostolokat – mint Péter –, és nőtleneket is, akik minden bizonnyal azok is maradtak – mint János.” Foglalkozik a vágy fogalmával és azzal, hogy miként kell megbirkóznunk vele. „Amikor az ember tudja, hogy ami után vágyik, elérhetetlen, akkor el kell hárítania azt. Nem szabad engedni, hogy a vágy meggyökerezzen. Az önként elfogadott szolgaságról beszélek. Mindez semmivel sem csökkenti a vágy erejét, és velem is előfordult, hogy egy időre engedtem neki, de sosem volt rendszeres kapcsolatom, mivel nem engedtem, hogy a vágy meggyökerezzen bennem. ”

Miért éljünk? – teszi fel a szerző a kérdést az atyának, aki erre a szeretet és a boldogság fogalmával felel. Szerinte a szeretet azt jelenti, hogy boldoggá tesz bennünket a másik ember öröme. Ha pedig szenvedni látjuk, az nekünk is fáj. „Az élet nem más, mint egy kis idő, ami szabad lényeknek adatik arra, hogyha úgy tetszik, megtanuljanak szeretni, azzal a bizonyossággal, hogy a gonosz ellen kell küzdenünk. A teremtés értelme, hogy a szeretet válaszoljon a szeretetre. Ha nem létezne ez a csúcspont, ahol egyszer csak két szabad lény egymásnak adhatja magát és szeretheti egymást, az egész teremtés abszurd lenne.”

A szeretet és boldogság további kapcsolatát kutatva kifejti, hogy fontos megkülönböztetni egymástól a két érzelmet, s a hangsúlyt a szeretetre fordítani, hiszen a szeretet hozhat igazi boldogságot az ember életébe. „Természetesen minden ember arra törekszik, hogy boldog legyen. De a hiteles keresztény élet nem azt jelenti, hogy mindenáron keressük a boldogságot. Hanem azt, hogy megtanuljunk szeretni, bármekkora árat is kelljen fizetnünk érte.”

A szerző hangsúlyozza, az élet természetes velejárója a szenvedés is „szenvedünk testileg, erkölcsileg, lelkileg. Szenvedünk, mivel ez vagy az nem lehet a miénk, azután szenvedünk, mert elveszítjük.” Ez viszont az élet természetes velejárója, mindannyiunk osztályrésze. „Az élet értelme így egyfajta aszkézis lesz, és egy szigorú erkölcsiség, amely minden szenvedés alapvető okának, a vágynak kiküszöbölésére irányul.”

Pierre atya  határozottan megfogalmazza véleményét a papok nőtlensége és házasodása, a homoszexuális párok házasságkötése és gyermekvállalása, a nők pappá szentelése, valamint a bálvány, az eredeti bűn, az Eucharisztia fogalmai, továbbá a Szentháromság, a pokol és a szabadság kapcsán. Pierre atya könyvében nyíltan fogalmaz, véleménye a nem hívők körében is érdeklődésre számot tartó kérdésekben gyakran katolikus körökben is megosztó.

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Abbé Pierre: Istenem... miért? (1.900 Ft)

Akiről csodái mesélnek

Páduai Szent Antal a legnépszerűbb szentek egyike. Az Etalon Kiadó róla szóló könyve nem életrajzi jellegű, sokkal inkább a legérdekesebb történeteket emeli ki Antal életéből.

Bizonyára sokak számára ismert az a kép, amikor Antal a halaknak prédikál, vagy azok az ábrázolások, amelyeken egy gyermeket tart a karjában. Antal több kisgyermekekkel kapcsolatos csodája ismeretes. Mindnek megvan a maga története – s ezeket a könyv el is meséli.

A több, mint 66 történetet csokrokba gyűjtötték, s időrendi sorrendbe rendezték őket. Olvashatunk eretnekek megtéréséről, halottak feltámasztásáról Itáliában és Franciaországban, ördögűzésekről, bilokációról – két helyen azonos időben történő jelenlét – és csodás gyógyításokról.

Egy ferences szerzetes, Serranói Arnold nevéhez köthetők a fennmaradt történetek, amelyek egy nagyobb gyűjtemény részét képezik. A 14. században lejegyzett történetek szellemisége sokban különbözik mai gondolkodásmódunktól és beszédmódunktól, mégis ez adja meg varázsát, hiszen a középkori ember életébe kalauzolja el az olvasót. 

„Egy alkalommal Antal Riminiben prédikált, ahol abban az időben sok eretnek élt. Azzal a szándékkal, hogy visszavezesse őket az igazság fényébe, vitába szállt velük. Azok azonban tévelygéseikben nem csupán elutasították a szent érvelését, hanem még végighallgatni sem voltak hajlandók. Ekkor Antal Isten sugallatára oda ment, ahol a folyó a tengerbe ömlik. S ott, a parton állva, a folyó és a tenger között, az Úr nevében hívni kezdte a halakat, hogy jöjjenek, és hallgassák meg ők a prédikációt… Azon nyomban olyan sok kisebb és nagyobb hal sereglett össze, amennyit arrafelé még sosem láttak. Valamennyien kissé kiemelték a fejüket a vízből.” S Antal belekezdett prédikációjába. A csoda hírére megjelentek a városlakók és az eretnekek is, akik „a különleges és ámulatra méltó csodatétel láttán őszintén megbánták bűneiket, s Antal köré sereglettek, hogy meghallgassák a prédikációt. Ekkor a szent szóra nyitotta ajkát, és olyan csodálatos prédikációba kezdett a katolikus hitről, hogy végül minden ott élő eretneket megtérített.”

Szent Antal jelképei a liliom, az égő szív, a tűz, a hal, a szamár, a monstrancia és ostya, valamint a gyermek Jézus is. Több gyermekek megsegítéséhez kapcsolódó legenda maradt fent róla, ilyen például az, amelyik szerint megmentett egy forró vízbe esett gyermeket, vagy amikor egy másikat feltámasztott. Az ismertek közé tartozik a gyermek Jézussal kapcsolatos történet, amely így szól: „Egy alkalommal Antal egy városban prédikált. A város egyik lakójának házában szállt meg. Az egy félreeső szobát mutatott neki, hogy nyugodtan elmélyülhessen tanulmányaiban és az elmélkedésben. Mialatt Antal a szobában imádkozott, vendéglátója fel-alá járkált a házban. Majd áhítattal figyelni kezdte az ablakon át a szobát, ahol Antal imádkozott. Hirtelen egy gyönyörű és boldog gyermek jelent meg a szent karjaiban, az pedig csókolgatta őt, miközben odaadással szemlélte a kisded arcát. A házigazda nem értette, honnan kerülhetett oda ez a szépséges gyermek. Az a gyermek maga Jézus urunk volt, aki felfedte Antal előtt, hogy vendéglátója figyeli őt. Hosszas imádkozás után a jelenés eltűnt. Ekkor a szent magához hívta a vendéglátóját, és megtiltotta neki, hogy valaha is beszéljen arról, amit látott.”

Izgalmas az egy időben egyszerre két helyen történő jelenlét, vagyis a bilokáció kérdése. Sokan kutatták és kutatják ma is a témát, hogy magyarázatot leljenek a jelenségre, s az embereket is megosztja a kérdés. Sokan azt mondják, ez csak a középkori hiedelmek egyike, ez azonban nem állja meg a helyét, hiszen a 20. század egyik leghíresebb szentje, Pio atya is többször jelét adta annak, hogy egy időben két helyen is jelen tud lenni. Íme egy bilokációról szóló történet Szent Antal életéből. „Egy ünnep alkalmával prédikációt tartott egy templomban, ahol összegyűlt a papság és a város népe. Alighogy elkezdte beszédét, eszébe jutott, hogy elfelejtett átadni valaki másnak egy megbízatást, amelyet előzőleg ő kapott. S valóban, ott az volt a szokás, hogy a legnagyobb ünnepeken két magas rangú barát énekelje az Alleluját a közös mise alkalmával. Azon a napon a megbízatás éppen Isten eme szolgájára esett. Mivel igen fájlalta feledékenységét, kissé ráhajolt a szószékre, és fejére húzta kámzsáját, mintha aludni akarna. S abban a pillanatban Antal megjelent a barátok templomában, és elénekelte az Alleluját. Teste a sokaság szeme láttára mindvégig a pulpituson maradt.”

Páduai Szent Antal az utasok, a szobrászok, agyagmunkások, porcelánkészítők patrónusa. Terméketlenség, láz, hajótörés, háborús ínség, pestis esetén fohászkodtak hozzá. Segít az elveszett tárgyak megtalálásában. Szent Antal tiszteletének első hazai nyoma IV. Béla király családjában bukkant föl. Övé volt az a házi oltár, amelyen az Árpád-ház szentjei mellett Ferenc és Antal is látható.

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Páduai Szent Antal - A csodák könyve (1.990 Ft)

Istenkeresés egy életen át

Apja a zólyomi vár főkapitánya volt, anyja pedig Dobó István és Bocskai György sógornője. A család a Sulyok família révén került rokoni kapcsolatba az előbb említett nevezetes személyekkel, az édesanya egyik testvére, Sulyok Sára ugyanis az egri hős, Dobó István felesége volt, Sulyok Krisztina pedig Bocskai István fejedelem édesanyja. Mai szerzőnk a magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa. Nevét a következő vers rejti. Sikerül-e kitalálnia, ki is ő? 

Bizonnyal ismerem rajtam nagy haragod,
Felséges Úristen, és kemény ostorod,
Kivel tagjaimat
Bűneimért nekem igen ostorozod.

Alázatos szívvel, Uram, Téged kérlek,
Ellenem felemelt kezeidet tartsd meg,
Szent Isten, könnyíts meg,
Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg.

Láttam bűneimet, kikkel életemben,
Vétkeztem Ellened, vitt ördög a bűnben,
És a test a tőrben,
De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.

Anyámnak méhében bűnben fogantattam,
Melyből noha Tőled kimosogattattam,
De gyarlón maradtam,
És annak utána visszatántorodtam.

Soksága bűnömnek rettegtet engemet,
Csak irgalmasságod bíztatja szívemet
Siratván bűnömet,
És szívből óhajtom kegyelmességedet.

Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtől,
Mellyel rakva vagyok talpig mind tetőtől,
Kegyelmességedtől,
Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtól.

Bocsásd meg kötelét inkább ajakimnak
Kik szüntelen téged felmagasztaljanak,
Hálákat adjanak,
Jó voltodért neked híven szolgáljanak.

Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni,
Irgalmasságodért nagy hálákat adni,
Rólad emlékezni,
Gondolatim rajtad mindenkor tartani.

Legyen ez énnekem az én bűneimért,
Nagyobbal is Neked mert tartozom ezért,
Nagy sok vétkeimért,
Engem el nem vetél sok álnokságimért.

Ím ha bűneimből ki nem térek vala,
Vagy hogy vétkeimből ki nem emelsz vala,
Ím mint veszek vala,
Örök kárhozatra tántorodom vala.

Neked azért nyelvem híven énekeljen,
Elvett javaidért Tégedet dicsérjen,
És holtig tiszteljen,
Hogy annak utána örökké élhessen.

Tanúságra szerzé e verseket össze,
Kinek neve vagyon a versek fejébe,
Magát megismerte,
Ajánlja is magát Istennek kezébe.  

Ahogy minden költőnél, úgy időnként nála is felfedezhetjük a játékosságot. A következő strófából egyik versének keletkezési dátumát tudhatjuk meg: „Ezeket írám,/az tenger partján,/Óceánum mellett,/Kilencvenegyet/mikor jegyzettek/másfélezer felett.”

Bizonyára már kitalálta, kiről szól mai könyvszerdánk. Ő Balassi Bálint (1554–1594). Balassi rövid, ám annál kalandosabb és energikusabb életének számos pontján kereste a kapcsolatot a Jóistennel, s noha jó párszor elbukott a feddhetetlen élet útján, sikerült megtalálnia az Úrhoz vezető utat. Erről tanúskodnak szebbnél szebb istenes versei, amelyeket Dicsérlek énekkel címmel egy válogatáskötetben nyújtanak át az olvasónak. A kötetben három himnusz kapott helyet. Természetesen mindhárom himnusz több egységből épül fel, ezek között pedig megtaláljuk a legismertebb istenes költeményeket is. A verseken kívül egy tanulmány segíti a költő művészetének alaposabb megismerését.

A sokak által Adj már csendességet... címmel ismert vers is helyet kapott a kötetben. Ebben a versében a költő arról ír, hogy elvesztette hitét, de bízik a jóságos Isten irgalmában, s reméli, hogy vétkeiért bocsánatot nyer. A versrészlet az egyik himnusz része.

Adj már csendességet,
lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet
ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!

Sok ideje immár,
hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd,
haragod
ne gerjeszd
vesztségére!

Nem kicsiny munkával,
fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért
most is szükségemet
teljesíts meg!

Irgalmad nagysága,
nem vétkem rútsága
feljebb való, Irgalmad végtelen,
de bűnöm éktelen
s romlást valló.

Jóvoltod változást,
gazdagságod fogyást
ereszthet-e?
Engem, te szolgádat,
mint régen sokakat,
ébreszthet-e?

Nem kell kételkednem,
sőt jót reménlenem
igéd szerint,
Megadod kedvessen,
mit ígérsz kegyessen
hitem szerint,

Nyisd fel hát karodnak,
szentséges markodnak
áldott zárját,
Add meg életemnek,
nyomorult fejemnek
letört szárnyát,

Repülvén áldjalak,
élvén imádjalak
vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván,
haljak meg nyugodván,
bú s kín nélkül!

Balassi egyenlő félként kezeli Istent, versei személyes érdekűek és közvetlen hangvételűek. A költő Istenhez való fordulása újszerű – művei abban térnek el a középkori himnuszoktól, hogy nem annyira ünnepélyes hangvételűek, nem közösségi-gyülekezeti jellegűek. Ennek hátterében az áll, hogy Balassi elvesztette hitét, és a lelkében is kutat a hit és Isten után. Erről tanúskodik az alábbi verse is.

Kegyelmes Isten,
kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomat,
vezéreld utamat,
mert csak rád maradtam.

Gyermekségemtül
fogván egyedül
csak te tőled vártam,
Mint Atyja után
fiú kiáltván
könyörögvén jártam.

Most is csak benned
reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam
s rád támaszkodtam,
te alád vetettem.

Mi hasznod benne,
hogy ha veszélyre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?

Hallgass meg azért
te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódat,
sok áldásidat
az én szerencsémben.

Add meg énnékem
én reménségem
szerént való jódat,
Áldd meg fejemet,
ki bízik benned,
viseljed gondomat.

Bár Balassi nem élt mindig feddhetetlenül, verseiből azonban átérzik az olykor kétségbeesett istenkeresés – melynek célja egyúttal a költő önmagára találása is –, valamint az irgalom és egy Istennek tetsző élet utáni vágy. Sokakat talán megijeszt egy olyan költő műveinek olvasása, aki több száz évvel korábban alkotott. Motivációt jelenthet azonban, hogy általa megismerhetjük akkori magyar nyelvünk szépségeit. A megértést pedig egy szószedet is segíti, amelyből most kiemeltünk néhány érdekességet:

ingyen – ígyen, így
ihon – ihol vagy íme
esnem – esdnem vagy jutnom
könyves – könnyes
felszóval – fennszóval
jováért – javáért vagy jóságáért
leh – liheg, lehel
ismegént – ismét, megint

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Balassi Bálint: Dicsérlek énekkel (580 Ft)

A leporelló örök

A leporelló állandó népszerűségnek örvend, generációk nőttek fel rajtuk. Ma is bőséges választék található a különböző témájú mesékkel, versekkel, mondókákkal. Nemcsak az újak, de a régebbiek reprintkiadásai is virágkorukat élik. Mégis elmondható, hogy viszonylag kevés a katolikus témájú leporelló. Ajánlónkban tehát a kicsiknek próbálunk kedvezni, és a vallásos témájú leporellók közül szemezgetünk. 

Ilyen kedves, gyerekeknek szóló történet a Hogyan kaptak bundát az állatok? című verses mese is, amely az állatbarát Szent Ferenccel ismerteti meg a gyerekeket. A történet szerint Szent Ferenc bundát varr a didergő állatoknak. Az erdei állatok, miután beköszöntött az ősz, fázni kezdtek. Az egyetlen, aki segíthet rajtuk, az Szent Ferenc. Ő pedig segít is a vacogó állatokon. Sorra kopogtat be hozzá a medve, a nyúl, a róka és a sün is. Hanem, mire a sünre került volna a sor, addigra elfogyott az összes fonal. Nem maradt más, csak a sok elhasznált tű. 

Nézzük! Júj! 
Nincs már több fonal! 
Hogyan kötök bundát hamar? 
Odaadtam összes kelmém,
Hogy segítsek én, szegénykém? 

Már csak a tű maradt itten, 
lássuk, az meg mit segítsen? 
Van belőle egy marékra, 
Gyere süni, kössük gúzsba. 

Elkészült a tüskés szőrme, 
A süni gyorsan fölvette,
Így lett kicsit melege.
Megköszönte, hálálkodott, 
Elköszönt, majd tanakodott, 
Neki miért ily tüskés jutott? 

Többinek mind fényes-selymes, 
Pihe-puha, jó fekhelynek, 
De az ő bundája csúf is, 
Nem túl meleg és még szúr is. 

Hanem akkor fáról nyomban 
A hátára alma pottyan. 
Nem is egy, de kettő, három
Ott ül fent a szúrós háton, 

Mert a tüske remek bunda, 
Kis gazdáját védi-óvja, 
A ráhullott gyümölcsöket 
Odújába mind behordja. 

Vidám lett a süni újra, 
Kamrájában a sok alma. 
Barátait mind elhívta, 
Kezdődött is a lakoma. 
Táncot jártak énekeltek 
S hálát adtak Szent Ferencnek.

•     •     •

Persze nemcsak a mesén keresztül, hanem közvetlenül az imádságok tanulásával is elősegíthetjük a gyermekek vallásos életre nevelését. Az Úr imáját sok-sok képpel együtt bizonyára könnyebb megtanulni, mint pusztán hallás után. A leporelló illusztrációin gyerekek láthatók különböző élethelyzetekben. A „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” sornál a család az asztalnál ül, az édesanya pedig felszolgálja a vacsorát. „Ne vígy minket kísértésbe” – kérjük az Úrtól, a képen pedig ehhez kapcsolódóan a gyerekek egy földön heverő pénztárcára lesznek figyelmesek, majd pedig így imádkozunk tovább: „de szabadíts meg a gonosztól”, s a leporelló szereplői is így tesznek: felkapják a földről az erszényt, és a tulajdonosa után erednek.

•     •     •

S ha már közeledik a tél, az évszakhoz illő könyvecskéket (Téli mondókák) is találunk, és együtt skandálhatjuk a fülbemászó téli sorokat gyermekünkkel vagy unokánkkal a délutáni séta közben.

 
Susog-susog a levél, 
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél, 
Lefújta a hideg szél. 

Esik eső, fúj a szél,
Nemsokára itt a tél. 
Hull a dér, jön a tél,
Daru, gólya útra kél. 

Varjú károg, fúj a szél, 
Esik a hó, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van, 
Ropog a hó alattam. 
Vígan csúszik a kis szán, 
Most örülök igazán.

Liccs-loccs locsogó,
Esik eső, hull a hó. 
Hull a hó, hull a hó, 
Hógolyózni jaj, de jó!

Hull a hó, hull a hó, 
Lesz belőle takaró.
Erdő-mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.

Kiskarácsony, nagykarácsony, 
Kisült-e már a kalácsom? 
Ha kisült már, ide véle! 
Hadd egyem meg melegébe!

Jaj, de szép a karácsonyfa,
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda, 
Jaj, de szép a karácsonyfa! 

Kezem-lábam jaj, de fázik,
Csizmám alatt jég szikrázik, 
Ha szikrázik, hadd szikrázzon! 
Azért van ma szép karácsony!

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Hogyan kaptak bundát az állatok (690 Ft)
• Mi Atyánk (670 Ft)
• Téli mondókák (690 Ft)
• További leporellók a Martinus webáruházban

Ünnepi tobzódás

A novemberi szürkeség után szinte mindenki várja az adventet, amikor a sötét téli napokon a lelkekben fény gyúl, amely napról napra egyre erősödik. Hívők és nem hívők egyaránt várják a karácsonyt. Igaz, hívőknek és nem hívőknek más-más az ünnep üzenete. A keresztények a hajnali roratékat említik advent kapcsán, míg nem katolikus társaik a kirakodóvásárok, kisebb, kivilágított üzletek vagy fényűző plázák ünnepváró hangulatát idézik fel. Sokak lelkét sajnos nem a Kisjézus születésére történő várakozás, hanem a csillogó díszletek fénye itatja át. 

Az ünnepvárás sokszor kimerítő rohangálást vagy féktelen forraltborozást jelent egy zsúfolt vásárban, ahol november végétől december végéig énekel az életnagyságú mikulás. Sokan az idejekorán kivilágított és ünnepi díszbe öltözött tereken vagy a megvásárolt karácsonyi ajándékok láttán próbálnak lelkileg feltöltődni. Sokaknak hiába tart több, mint egy hónapig az ünnep (talán éppen emiatt!), végül mégis üressé válik. Szívükben a fogyasztói társadalom már rég átírta karácsony üzenetét, s azt sugalmazza, hogy semmire sem kell várni, hanem azonnal megkaphatja az ember azt, amit szeretne, amire szüksége van. Nincs mire várakozniuk, hiszen már novemberben vagy korábban ünnepi hangulatban tobzódnak. A hetek pillanatok alatt elrepülnek, és az ünnepek elmúltával sokak szíve ugyanolyan üres lesz, mint a pénztárcája.

Ezzel szemben a hívek advent első vasárnapjától napról napra várják a Megváltó születését. Türelmesen, lassacskán megélve az ünnepvárás minden egyes pillanatát. Minden közös, hajnali rorate közelebb viszi őket Krisztus születéséhez, hiszen a hívő ember tudja, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje: az ünnepvárás célja a valódi várakozás és nem rögtön az ünnepekben való tobzódást jelenti.

Mindez érinti a gyerekeket is. Kérdés, hogy hogyan várja egy gyermek az ünnepet? Hogyan taníthatja meg a szülő csemetéjét a helyes ünnepvásásra, s ha katolikus, annak lelki tartalmára? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat mai könyvszerdánkban. A válaszkereséshez különböző adventi, karácsonyi témájú gyermekkönyveket választottunk. Nagyon kedveltek a kicsik körében a lapozgatós könyvek azon változatai, ahol a könyvben szereplő ajtók és ablakok mögött újabb képek rejtőznek. Ilyen titkos ajtókkal és ablakokkal várja a gyerekeket az „Aki bújt, aki nem” című könyvecske is.

Micsoda meglepetés!
Gábriel arkangyal üzenetet hozott:
Valakinek gyermeke születik! 
Vajon ki lehet az? 
Valaki az ajtó mögött van. 
Hogy pontosan ki ő, elmondjam? 
Vagy nyisd ki az ajtót nyomban!

Mária az! 
Örömében táncra perdül. 
„Boldog vagyok – így énekel –, 
angyal lepett meg jó hírrel. 
Hamarosan fiam fog születni! 
Halleluja! Tudja meg mindenki!” 

Mária és József mindent rendbe tesznek. 
A gyermek bármikor megszülethet! 
De halld csak! Valaki odakinn kiabál… 
Vajon ki lehet az? 

Egy katona! 
„Közhírré tétetik! – ekképpen óbégat – 
Az összeírás császári parancsolat! 
József, most hagyd a munkát félbe, 
hitveseddel indulj Betlehembe!” 
Szegény Mária és József… 
Összecsomagolnak, hosszú útra kelnek. 
Betlehembe érve Mária pihenne, 
de a fogadók mind, egytől-egyig telve. 
Valaki mégis szállást ad ma nekik! 
Vajon ki lehet az? 

Valaki az ajtó mögött van. 
Hogy pontosan ki ő, elmondjam? 
Vagy nyisd ki az ajtót nyomban! 

A fogadós az! 
Rámosolyog Mária Józsefre: 
„Ez itt az istálló, tessék, gyertek be! 
A házam tele van, talpalatnyi hely sincs.” 
Ám Mária boldog, nincs elkeseredve, 
mert tudja jól, gyermeke születik ma este. 

Ez a könyv egy színes csokor karácsonyi történetet kínál a gyerekeknek és az egész családnak. A Jézus születését hírül adó bibliai beszámolókat, a karácsonyi szokásokról szóló történeteket és legendákat különböző népek elbeszéléseiből meríti az író, és – a sorozatból ismert – közös mesélésre alkalmas módon adja tovább. Mária és Erzsébet, Miklós püspök, Befana anyó, Corngall testvér, Panov apó – mindegyikük története azt a csodát közvetíti, amely az évnek eme különleges időszakához, az ünneplés és az ajándékozás öröméhez kapcsolódik.

A fafaragó Froilan testvér

Froilan testvér faragott egy malackát. Froilan testvér faragott egy kacsát. Froilan testvér csirkéket is faragott, aztán egy kutyát és egy macskát is, és amikor elkészült, a gyerekek kiabálni kezdtek:

– Adj egyet nekem, Froilan testvér! Nekem is! Nekem is!

Froilan testvér örömet szerzett a gyerekeknek, ő maga azonban nem volt túl boldog. Sok hónap telt el azóta, hogy Spanyolországba jött, hogy Istenről beszéljen az ott élő embereknek, de senki sem akarta meghallgatni. Túlságosan féltek a szél, a föld és a tűz hamis istenétől ahhoz, hogy figyelemre méltassák a szeretet Istenét, akiről Froilan akart mesélni nekik.

Így hát a szerzetes kis állatokat kezdett farigcsálni, remélve, hogy legalább a gyerekek bizalmát sikerül megnyernie. Az egyik tavaszi reggelen aztán remek ötlete támadt.

Eszébe jutott, hogy a karácsonyi történetben is szerepelnek állatok, így hát mindjárt faragni kezdett egy kis csacsit.

– Kinek lesz a csacsi? – kérdezte az egyik gyerek.

– Máriának – felelte Froilan testvér.

– De hiszen nincs is köztünk Mária! – mondta egy másik, miután körbepillantott.

– Ó, valóban nincs – mosolygott titokzatosan Froilan testvér –, de egyszer, sok-sok évvel ezelőtt volt egy Mária, akinek el kellett jutnia Betlehembe.

– Betlehembe? – firtatta egy másik gyerek.

S azzal Froilan testvér belekezdett a történetbe…

A testvér elmesélte József és Mária vándorlásának, Jézus születésének, a három királyok és mások látogatásának történetét. Közben pedig kifaragta a betlehemi jászol mellett meleget adó állatokat is. Ezeket azonban soha nem adta oda az őt figyelmesen hallgató gyerekeknek, hanem mást faragott nekik helyettük, és így szólt:

– Ezeket akkorra tartogatom, amikor hideg és sötét lesz a világ.

Végül valóban eljött a hideg idő és a sötét is: beköszöntött a karácsony!

Froilan testvér ekkor kicsiny istállókat készített, mindahányat megtöltötte a faragott figurákkal, majd a gyalogutak kereszteződéseinél fatörzsekre függesztette vagy a bokrok ágai közé állította őket. Az arra járó emberek csodálkozva állták körül az istállókat.

– Mi ez? – kérdezték, gyerekeik pedig máris magyarázták:

– Hát Mária, akinek Betlehembe kellett eljutnia. Ezzel a csacsival ment. Azok pedig a pásztorok, akik angyalt láttak. Azok meg a bölcsek, akik egy csillagot követtek. És ott középen, abban a jászolban a Szeretet Istenének a fia fekszik!

Így jutott el Spanyolországba Jézus története egy szerzetesnek köszönhetően, aki ügyesen bánt a késsel és a fával, és szerette a gyerekeket.

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Aki bújt, aki nem - Karácsonyi nyitógatókönyv (2500 Ft)
• Karácsonyi Mesélő Könyv (3.900 Ft)