Egy korábbi ajánlóban (A vízhordó ember) már találkozhattak Elmer István nevével az olvasók. Ezúttal az író egy saját regényét ajánljuk az olvasók figyelmébe. „Régóta
foglalkoztat Görgey Artúr alakja. Talán azóta, hogy tizenkilenc éves
koromban megismertem egy idős hölgyet – Johanna nénit – Visegrádon, aki
fiatal lányként még találkozott a néhány házzal odébb remeteként élő
aggastyán Görgeyvel. Az ódon ház levegőjében többször idézte föl
emlékeit, s én, aki a múltbeli történéseket nem haszontalan, eldobni
való kacatnak tekintem, magamba szívtam a hallottakat.”
A
szerző hangsúlyozza, hogy regénye nem kíván állást foglalni a
történészek vitájában, továbbá felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy
Görgey Artúrra az 1848/49-es események felidézésekor gyakran úgy
tekintünk, mint a legellentmondásosabb személyiségre. Elmer István
érdeklődését felkeltette Görgey személyisége, továbbá az is, hogy Görgey
hadjáratát az angol katonai akadémián is tanítják, valamint az
emlékiratait 1914 óta sokáig nem adták ki.
A szerző többek közt ezekkel a személyes indíttatású gondolatokkal ajánlja könyvét olvasóinak: „Ki
lehet ez az ember, ez a férfi, akihez – miután egyre többet olvastam
róla – mindig is szerettem volna hasonlítani? Sziklából faragott, mégis
érzékeny lélek... Fiam – nagyapámé mellett – az Artúr nevet kapta a
keresztségben. Gyermekkorában megígértem neki, írok majd a névadójáról.
Ma abban a korban jár, mint Görgey 1848/49-ben. Íme, a regény –
Görgeyről és egy kissé magamról.”
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése