Színezz és játszva tanulj!

A gyerekek körülbelül kétéves korukban fedezik fel, hogy az íróeszköz nyomot hagy a papíron, a kezdeti firkakorszaktól azonban hosszú út vezet a saját stílus kialakításáig. Kezdetben még a rajzeszköz sikeres kézben tartása sem egyszerű a kicsik számára. Öt-nyolcéves korra azonban annál ügyesebbek lesznek, s ha egy szülő szemfüles, sok mindent megtudhat gyermeke gondolkodásáról, aktuális lelkiállapotáról egy saját rajza vagy egy kifestő kiszínezett képei láttán. A gyerekek számára a színek nyújtotta esztétikai öröm a színezés hevében fontosabbá válhat a valósághű színezésnél. A zöld nap vagy a lila ló mágikus szemléletet is kifejezhet. Számos gyermekrajzelemző hívja fel a figyelmet a különböző színek használatára és azok lelkiállapottal való összefüggésére.

Rengeteg gyerek rajong a kifestőkönyvekért, amelyekben az előre megrajzolt alakzatokat saját elképzelésük, fantáziájuk szerint színezhetik ki. Az óvodáskorú gyermek a színezéssel fejlesztheti kézügyességét, megtanul a vonalakon belül maradni, és elsajátítja a helyes ceruzafogást is, ezeknek pedig nagy hasznát veszi majd az iskolában az írástanulás kezdetekor. Az önálló rajzolás vagy a kifestőkönyvek színezése gyakran a gyerekek első tapasztalata a művészeti dolgokkal kapcsolatban. Adhatunk gyermekünk kezébe színes ceruzát, filctollat, s ha ezeket már kipróbálta, akár vízfestéket, temperát vagy zsírkrétát is.

A kifestőkönyvek kedvelőinek készült el az Árpád-házi szentjeink című kifestőkönyv Sváb József rajzaival és Szauer Ágoston verseivel. Az első kifestő a leghíresebb magyar férfi és női szentjeinket ábrázolja. Szauer Ágoston négysorosai a szentjeink legismertebb jellemvonásait emeli ki, Sváb József pedig ezeket illusztrálja a gyerekek számára legközérthetőbben. A férfi szentek közül első államalapító királyunk, valamint az ő fia és a lovagkirály kapott helyet.

István, Gizella, Imre –
a szent magyar család.
Ezer küzdelmes évünk
hitük hatotta át.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
magyarok szent családja,
imádkozz most velünk!

Első magyar királyunk,
bízz bennünk, nézz ma ránk,
ki Máriára bíztad
keresztény, szép hazánk!

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent István,
imádkozz most velünk!

István atyádnak arcán
voltál remény, derű,
de korán égbe szálltál,
te tiszta életű!

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Imre,
imádkozz most velünk!

László, lovagkirályunk,
kardodnak párja nincs!
Még holtodból is jöttél,
hogy népeden segíts.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent László,
imádkozz most velünk!

•     •     •

A női szentek közül Könyves Kálmán királyunk kevésbé ismert leánya, a szegények segítője, valamint a második honalapítóként emlegetett IV. Béla királyunk három leánya szerepel a kifestő lapjain.

Kálmán nevelt leánya
felnőtt lettél hamar,
s Bizáncnak császárnéja,
de lélekben magyar.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Piroska,
imádkozz most velünk!

Titokban támogattad,
ki éhezett szegény.
S az étek rózsává lett
kötényed rejtekén.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Erzsébet,
imádkozz most velünk!

Nehéz, tatár időkben
a szíved hitt, akart,
s két népet gyámolított,
a lengyelt és magyart.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Kinga,
imádkozz most velünk!

Dolgoztál rossz ruhádban,
várt padló és edény,
királylányként apáca
a Nyulak szigetén.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Margit,
imádkozz most velünk!

Jolánta, Kinga húga,
jó testvér és anya,
Boleszláv gondos párja,
Jézusnak látnoka.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Boldog Jolán,
imádkozz most velünk!

A kifestő egyik oldalán az ország egyik legismertebb képregényrajzolója, Sváb József grafikus által készített rajz színes változata található, hogy segítséget nyújtson a gyerekeknek a színek kiválasztásához. Azok a kicsik viszont, akik más színekkel szeretnének dolgozni, bátran megtehetik, hiszen a rajzok kiszínezésének csak a fantázia szab határt. Alkotás közben pedig Szauer Ágoston szombathelyi költő-tanár fülbemászó versei játékosan ismertetik meg a legkisebbeket legnagyobb szentjeinkkel.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Árpád-házi szentjeink kifestőkönyv (750 Ft)

János mester

Igazi csemegét kínálunk az irodalomkedvelőknek Zaymus Gyula választott írása kapcsán. A János mester egy regényes korrajz a Buda felszabadulását követő időkből, amely elsősorban a fiataloknak szól, de természetesen a történelemrajongók is kedvüket lelhetik lenne. S hogy miért érdemes kézbe venni a kiadványt? Talán azért, mert bár a török időkben játszódik, a mai társadalommal is felfedezhetünk benne hasonlóságokat.

Lássuk a történetet dióhéjban! A törökök kivonultak az országból. Budán egy Höbling nevű építőmester kincseket talál. Házát ismeretlenek fel akarják gyújtani, menyasszonyát az eljegyzéskor elrabolják. Vajon ki volt a tettes és miért rabolta el? Mi az indítéka? – Már általános iskolában olvasunk és hallunk a török megszállás alatti évtizedekről, azonban ritkán esik szó arról, hogy mi várt a társadalomra a távozásuk után. Az építőmester sorsába bepillantva elénk tárul az akkori Magyarország és a magyarság hányattatott sorsa. A regény az akkori társadalmat mutatja be a szereplőkön keresztül, akik között találunk magyarokat és törököket, sőt németeket is. Hogy milyen volt a magyarság helyzete hazájában a német és török náció mellett? Többek között ezzel is foglalkozik a könyv.

Olvassunk bele a regénybe, amelynek első fejezete rögtön az emberek forgatagába, az utcára csalogatja ki az olvasót, ahol szinte tapintható a 150 év alatt felgyülemlett feszültség.

„A bámészkodók nagy sokasága már kora reggel ott tolongott az árván maradt mecset körül. Híre járt, hogy a mecsetet halálra ítélte a magisztrátus, mert nem találta illőnek, hogy a Nagyboldogasszony templomának szomszédságában még mindig a félhold aranyos karéján törjön meg a napsugár. Társai már régen porban hevertek, csak ez az egy állt még és dacosan hirdette a mozlim dicsőség egykori nagyságát. A mecset már félig rom volt, a minaret fala is összevissza repedezett már, de még állt, rendíthetetlenül állt a megváltozott világban és félholdját úgy nyújtotta a magasba, mintha még mindig Abdurrahman félelmetes népe tanyázna alatta. Nem akarta tudomásul venni, hogy azok, akik egykor építették, védték és oltalmazták, már mind halottak, vagy nedves, sáros börtönökben sínylődnek és soha többé nem lengetik meg Buda várában lófarkas zászlóikat... A tömeg már türelmetlenkedett, mert a Hármashegy felől sötét esőfelhők gyülekeztek és senki sem akart megázni.

Ekkor egy szakasz muskétás érkezett a térre, hogy rendet teremtsen a nagy rendetlenségben. A tér tele volt heverő kövekkel, keresztül-kasul húzódó árkokkal. Sötétben veszedelmes volt a járás errefelé. A szakasz muskétás nem kért és nem kiabált, hanem szuronyával a házak közé és a kapuk mögé szorította az embereket. A minaret egyedül maradt, mint a halálra ítélt a siralomházban.”

•     •     •

A regény főszereplője Höbling építőmester, aki bár nem magyar, mégis itt él a magyarok között, s a maga módján szívén viseli a hányattatott nép sorsát, sőt kedveli is őket.

„A ló olyan vigyázva lépkedett, mintha csak megérezte volna, hogy gazdája nehéz gondokat, súlyos bánatot hordoz szívében. Komárom tornyai harangkongást küldtek a búsan poroszkáló lovas elé. Hölbling megsarkantyúzta lovát.

– Mit búsulsz a magyarok sorsán? – kérdezte magától –, mikor te magad vagy a legnagyobb szükségben? Törődjön mindenki a saját bajával, elég jutott mindenkinek belőle. Mi közöd neked ehhez a néphez? Pfeffershoven sohasem fogja megbocsátani, ha szívedben magyar virágok nyílását veszi észre. Rántott egyet a vállán. Mit neki Pfeffershoven! Ha szereti a magyarokat, hát szereti, az az ő dolga, nem pedig a várparancsnoké, vagy drágalátos barátjáé, azé a Huyn generálisé, aki császári parancsra jött be Budára szidni a magyart. Hogy rebellis kutyák és hogy nem tudnak elég mélyen meghajolni a felsőbbség előtt. Meg hogy sok a sujtás a ruhájukon, meg hogy nagyon hegyes a bajuszuk, meg hogy egyáltalában élni mernek és néha jóllakni, amikor a felséges császár katonáinak sincs elég ennivalójuk! Hosszú az út és sok mindenre gondol a lovasember, különösen, ha hóban megy és a távolság alig akar fogyni. Az építőmester szíve tele volt szorongással, és ha mások bajára gondolt, könnyebben viselte a magáét.”

•     •     •

De nemcsak őt, hanem a vele találkozó Márton testvért is szomorúsággal és aggodalommal tölti el a magyarok nehéz sorsa. A lelkipásztor a sok nehézség közepette azonban azt tapasztalta, hogy a törökök lassacskán kezdtek beolvadni a magyarságba, s idővel talán még a katolikus hitre is áttértek volna.

„– Tudja Höbling úr, én nem vagyok magyar, ez a föld nem az én hazám, de az a sok szenvedést, amit az idevaló népnek el kell tűrnie, csak látni is gyötrelem. Talán nincs az egész országban olyan család, amelynek a fele nem bujdosna, nem menekülne. Azt akarják, hogy magyar legény felcsapjon zsoldosnak, katona rab legyen egész életében és a bécsi császárért harcoljon. Ha pedig nem akar beállni katonának, akkor elmehet útonállónak, mert mint koldus, nem élhet meg a mócok és a rácok között. Azok még egy darab kenyeret sem adnának neki, holott az ő jószágába telepedtek bele. A török átok volt a nemzet testén, de az utóbbi időben már beleolvadt volna a magyarságba s meghajtotta volna a fejét a keresztvíz alatt.”

•     •     •

Ahogy a fenti sorokból is kiérződik, nemcsak a törökök, hanem Bécs is folyton szorongatta az őseinket saját hazájukban, ahol az idegeneknek gyakran jobb sora volt, mint a haza gyermekének.

„Régen volt a budaiaknak olyan jó napjuk, mint az, amikor lejött Bécsből a császári rendelet, mely szigorúan megtiltotta, hogy katonaember Budán polgári házban lakjék.

»A garázda katonanépség állandóan békétlenséget szít a polgárság körében és ez verekedésre, háborúskodásra ad alkalmat. Elrendeljük azért, hogy az elkészült új kaszárnya legyen ezentúl a lakóhelyük és az esti dobszó után az őrségen kívül egy katona sem mutatkozhat az utcán.« Így szavalta a hírt Bősinger a „Sündisznóban”. Boldog volt, nem kellett többé félnie, hogy részeg katonák megtámadják, amikor este hazafelé megy, vagy rátörnek a lakásában és neki a padlásra kell menekülnie, ha kedves az élete. Örömünnep volt Budán. Az új kaszárnya új életet ígért és reménymécseket gyújtott a szomorú emberi szívekben.

– Báró Frankenburg várparancsnok úr őméltósága többé nem tér vissza – folytatta Bősinger.

– Bécsben tartották. Hát csak tartsák, és legyenek olyan boldogok vele, mint amilyenek most mi vagyunk. Még nem tudom, hogy ki lesz a helyettese, de úgy hírlik, hogy egy tábornok, név szerint báró Pfeffershoven. De akárki lesz is, vegye tudomásul, hogy nekünk, budai polgároknak, nem fog parancsolni.”

•     •     •

Lezárásként pedig egy szemléletes kép és helyzetértékelés Márton testvértől, valamint a meglátása arról, hogy a magyarság csak akkor lehet újra boldog, ha figyelme ismét Isten felé fordul.

„– Az országutak árkai halottakkal vannak tele, s a romok alól csak a fekete halál leskelődik ránk. Tudja Höbling, ez az átok a holttesteken ül, belőlük mászik elő, amikor már nem fér el bennük. A tanács hiába határozta el, hogy felépíti a Szentháromság szobrát, csak hogy ne jöjjön újabb baj. Az embereknek kell megváltozniuk, akkor majd az Isten is megfordítja tetteit.”

Zaymus Gyula (1893–1967) római katolikus pap és író a gimnáziumot Budapesten, a teológiát Esztergomban végezte. Ő alapította a budapesti Szent Margit Plébániát a mai Lehel téren, ahol nyugdíjazásáig plébánosként tevékenykedett. Emellett teológiai doktori címet szerzett, tanított és több lapban is publikált. Elbeszélések, fantasztikus és detektívregények is színesítik írói palettáját. A 300 oldalas mű először 1939-ben jelent meg, azóta nem adták ki, így hiánypótló a 2012-es kiadás. A mű antikváriumokban is ritkán lelhető fel.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Zaymus Gyula: János mester (1.400 Ft)

Csináld magad!

A Sapientia Családpedagógiai Füzetek sorozat 15 és 25 év közötti fiataloknak szóló Csináld magad című kötetének célja az, hogy az életük kezdetén álló fiatalokat segítse önmaguk felfedezésében, formálja önismeretüket, hogy életüket sikeresen irányíthassák, és kellő önuralomra tegyenek szert, amely mind a tanulás, mind a munkavállalás terén segítségükre lehet.

„Ne nyúlj a vasalóhoz, mert megéget! Köszönj a néninek! Ne szopd az ujjad! Moss kezet evés előtt!” Burokból születünk – írja a szerző, Lukács László, majd hozzáteszi, ezek az első utasítások beépülnek bontakozó énünkbe, ezért jó ideig úgy teszünk és cselekszünk, ahogy szüleinktől tanultuk. „Aztán egy napon megelégeljük az örökös gyámkodást, hajt a kíváncsiság, sarkallnak vágyaink – s önálló fölfedezőútra indulunk: valóban úgy van-e minden, ahogy nekünk mondták?” Ez lehet a felnőtté váláshoz vezető rögös út kezdete, s a szerző is e gondolattól indul el. Mint írja, megéri kockáztatni, s elindulni az ismeretlenbe. Úgy véli, hogy aki mindig mások utasításainak árnyékában él, nem válik önálló egyéniséggé.

Lukács László úgy hiszi, az a szerencsés, amikor a tanult szabályok és a saját gondolatok találkoznak: „A tanult nézetek és a saját megfigyeléseim szerencsésen kiegészítik egymást. Bizalommal rátámaszkodom az előttem járók hagyományára, és csak azt helyesbítem, ami rossznak bizonyult. Tovább is formálom az életet új megfigyelésekkel, új alkotásokkal. Egybevetem mások tapasztalatát és az enyémet. Súlyosan károsodik az a gyermek, akiben a szüleitől tanultakat megcáfolják a saját tapasztalatai. Aki hamis vagy fölösleges utasításokat kapott, és csalódott szüleinek életfelfogásában, az könnyen kételkedik minden tekintélyben és törvényben, senkire és semmire nem meri rábízni magát.” Boldog a gyermek, akiben ötvöződik a megtanult és a megtapasztalt világ. Aki így nő fel, könnyen rátalál a túlvilágra is: Isten mindenről gondoskodó szeretetére – állítja a szerző.

Lelki egészségünk megőrzése érdekében fontos jóban lennünk önmagunkkal, elfogadnunk magunkat. „A magunkkal kötött béke azonban sohasem tesz elvakulttá és önelégültté: lelkiismeretünk érzékeny műszerként jelzi nemcsak azt, hogy mi jó, mi rossz abból, ami bennünk van, hanem azt is, hol tartunk a jóban (vagy a rosszban), mennyire jó a jósági foka, mennyire rossz a rosszasági foka egy tettünknek, állandósuló magatartásunknak.”

Életterünk a külvilág, hatnak ránk a körülöttünk lévő emberek, gondolkodásra, cselekvésre ösztönöznek. „Ember és külvilág teremtő és termékenyítő, gazdagító és gazdagodó kapcsolatának felsőfoka a szeretet. Mert az ember csak úgy lehet önmagává, ha egészen a másiké is lesz, és csak úgy lehet egészen szabad, ha egészen elkötelezi magát.” Milyen az alkatom: kifelé vagy befelé forduló? Melyek a világnézetem legfontosabb tételei? Milyen „használati utasítást” csatolnék magamhoz? Mennyire figyelek a környezetemben élőkre? – tehetjük fel magunknak a kérdéseket e fejezet kapcsán.

Környezetünk, elsősorban a szüleink látásmódja rajzolt elénk egy képet önmagunkról és a többi emberről, az élet értelméről és Istenről. Olyan ez, mint egy kifestőkönyv, amelyben a megadott mintákat ki lehet színezni, méghozzá sokféleképpen. A szerző áttekinti, hogy hogyan. Elsősorban a szüleink hozzáállása, véleménye formálja azt, hogy mi magunk hogyan vélekedünk az emberekről,  később azonban magunknak kell átgondolnunk, egyetértünk-e vele? Íme Lukács László néhány alternatívája. Ön melyikbe tartozik?

• A családunk tagjai remek emberek, mindenki más gyanús.
• Az emberek addig jók, amíg jól bánnak velünk.
• Akadnak becsületes emberek, de előbb jól meg kell vizsgálnunk, kiben bízhatunk.
• Mindig tartsd számon, hogy kinek mit adtál, kitől mit kaptál – nehogy fejőstehénnek nézzenek!

Az élet céljáról, örömeiről is szüleink mutatnak számunkra képet, persze itt sem mindegy, hogy milyet. Melyik vélekedésben ismerünk magunkra?

• Az élet: izgalmas kaland.
• Az élet: nehéz küzdelem, mindenki harcolja ki a maga boldogságát.
• Élj, és élvezd az életet!
• Fő az egészség és a jó kedv.
• Az élet titka a rendezett anyagiak.

Az élet értelméről készült képünkhöz szorosan hozzá kapcsolódik az istenképünk is. Életünk közvetlen irányítását az eszméink rendszere végzi. Ezek persze időnként tévútra is vezethetnek bennünket. Érdemes elgondolkodni azon: vajon rám melyik jellemző? Íme a példák s a buktatóik:

• Engem mindenkinek szeretnie és becsülnie kell.

Természetesen él bennünk az igény a szeretetre és megbecsülésre, de nem minden áron, mert az könnyen megalkuvásokhoz vezethet, ráadásul állandó kudarcélmény fojtogatja azt, aki mindig meg kíván felelni környezetének.

• A boldogságomat csak a külső körülmények hozhatják meg.

Elvesztette élete játszmáját az, aki lemond életének önálló, belső irányításáról.

• Életem elmúlt eseményei egyszer s mindenkorra meghatározzák a jelenem és jövőm: nincs mit tennem többé.

A lélektan itt is igazolja az Evangélium tanítását: életünk utolsó pillanatáig van esélyünk változtatásra, megtérésre. 

• Mindenütt csak egyetlen tökéletes megoldás létezik: ha ezt el nem érem, vége mindennek.

Problémamegoldó képességünk csak akkor működik jól, ha találékony és rugalmas, és nem kötődik riadtan egyetlen elképzeléshez.

• Jó előre felkészülni a bekövetkező bajokra.

A felesleges aggódás, a sötéten látó rémüldözés nem azonos a megfontolt előrelátással. Meg kell próbálni higgadtan szembenézni a közeledő veszéllyel.

• Ha a terveim meghiúsulnak, az rettenetes katasztrófa lesz nekem és másoknak.

Terveink ritkán valósulnak meg pontosan, s nem is biztos, hogy azok a boldogulás legjobb eszközei.  Ha valaki csak akkor boldog, ha mindig az ő tervei valósulnak meg, akkor állandó kudarcban él, s a legjobb úton halad a gyomorfekély felé.

• Sok ember aljas és gonosz, el kell ítélnem és meg kell büntetnem őket.

Jézus határozottan tiltja mások megítélését. Egy-egy cselekedetről mondhatunk véleményt, másokról soha.

A mesék legizgalmasabb része az, amikor egy-egy csúf szörny emberré változik. Például a vén boszorkányból szépséges királylány lesz. Életünk is ehhez hasonló. Folyamatos változások egyvelege, amelyben mi magunk tudatosan dönthetünk arról, hogy milyenné szeretnénk válni, mivé szeretnénk átváltozni. S ahogy a mesében is megvannak a sajátos jellemvonásokkal rendelkező karakterek, úgy az életben is megfigyelhetjük ezeket. Lukács László az alábbi személyiségtípusokat jellemzi könyvében: a nagyfőnök, a kis mafla, az agyafúrt, a büntetőbíró, a tyúkanyó, a faltörő kos és a jópofa. Emellett pedig tanít a szorongásról, a szeretetről („Hiába fürösztöd magadban, ha másban moshatod meg arcodat”), a helyes önértékelésről és az ezekhez rendelkezésünkre álló időről is.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Lukács László: Csináld magad (1.150 Ft)

Teréz anya és Pio atya gondolatai az esztendő minden napjára

Év végén nemcsak a következő évi naptárakat, kalendáriumokat szerzik be a katolikus hívők, hanem példaképeik az év 365 napjára vonatkozó rövid útmutatásait, életvezetési tanácsait tartalmazó breviáriumokat is. Akinek van kedves szentje, bizonyára szívesen olvassa annak rövid gondolatait akár minden nap. Néhány sor elolvasására még a legzsúfoltabb napokon is lehet időt szakítani. Talán éppen az a néhány olvasással töltött perc lesz az, amely bearanyozza napunkat, s munka, utazás, bevásárlás vagy vacsorakészítés közben elmélkedésre késztet. Sőt, időnként milyen jól jön egy-egy üdvözlő- vagy ajándékkártyára ezek közül kiválasztani az adott rokon vagy barát személyiségéhez leginkább illő idézetet. Ezúttal Teréz anya és Pio atya gondolataiból szemezgetünk. 

„Ennek az új esztendőnek kezdetén határozzuk el együtt, mindannyian, hogy Jézussal és Jézusért fogunk élni, és hogy ebben az évben boldogok és szentek leszünk. Legyen ez az év mindannyiunknak az imádság és az Istennel való egyesülés éve, és a mélyből fakadó, örömteli szereteté. Kezdjétek azokkal, akik körülöttetek vannak, legyen életté a szándék, és akkor eljut a szegényekhez. Szilárdan határozzuk el mindannyian: Ebben az évben egyetlen szándékos bűnt sem akarok elkövetni a szeretet ellen.” (Teréz anya)

„Isten kegyelméből új év hajnalán vagyunk. Csak Isten tudja, hogy meglátjuk-e ennek az évnek a végét, de mindent a múlt jóvátételére kell fordítanunk, a jövőnek ajánlottan. Jó elhatározások vezessék szent cselekedeteinket.” (Pio atya)

•     •     •

Az új esztendő kapcsán mindketten egyformán hangsúlyozzák a szeretet jelentőségét és elsőbbségét mindenki életében. S ha már az újévi jó tanácsokat elolvastuk, ugorjunk egy nagyot, és pillantsunk bele a karácsonyi gondolatokba is.

„A betlehemi gyermek a szabadság és a szegénység örömét tanítja nekünk. A Jóhír ékezett meg vele, és ha igazán fölkészültünk eljövetelére, bizonnyal megértjük majd örömhírét.” (Teréz anya)

„A szegénység szabadság. Minél kevesebb tulajdonunk van, annál többet adhatunk.” (Teréz anya)

„A gyermek Jézus legyen csillag, aki átvezet téged az élet pusztaságán.” (Pio atya)

„Bátran és vidáman viseld a megpróbáltatásokat, amelyek elé az Úr állít. Élj vidáman és bátran, mert az angyal énekelve hozza a hírt, hogy ő az öröm, a béke s a boldogság a jóakaratú embereknek.” (Pio atya)

•     •     •

Gyakran vásárolok olyan üdvözlőlapot és ajándékkártyát, amelyen a kép mellett nincs idézet vagy vers, mert szeretem én magam kiválasztani a ráírandó sorokat. A saját gondolatok mellett így igazán találó sorokkal ajándékozhatom meg szeretteimet. Az alábbi kiadványokból is kiválaszthatunk egy-egy részletet.

„Ő az ige, amit ki kell jelentenünk.
Ő a fény, amit meg kell gyújtanunk.
Ő az út, amelyen végig kell mennünk.
Ő az élet, amelyet meg kell élnünk.
Ő a szeretet, amelyet szeretnünk kell.
Ezért úgy cselekedjünk, hogy életünk
Jézus befogadása és átadása legyen.” (Teréz anya)

„Ahogy a méhecskék átröpülnek a széles mezőkön, hogy elérjék a legkedvesebb virágokat, és azután fáradtan, de elégedetten, virágporral megrakottan visszatérnek a léphez, hogy csendes munkálkodásban a virágok nektárát az élet nektárává alakítsák, így kell nektek is megtartanotok szívetekben Isten igéjét.” (Pio atya)

•     •     •

Egyéb életvezetési tanácsaik közül csak néhány az engedelmességről, a helyes gondolkodásról, a vidámságról, a felesleges aggódásról és a bátorságról szól:

„A helyesen megélt engedelmesség megszabadít bennünket az önzéstől és a gőgtől, és így segít, hogy megtaláljuk Istent. És benne az egész világot. Az engedelmesség apró cselekedetei építik a folyamatos, készséges, boldog és teljes engedelmességet, és mint az olajcseppek, táplálják Jézus lámpását, amely világít életünkben.” (Teréz anya)

„Helyesen gondolkodjatok és jót szóljatok mások jóságáról. Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet.” (Teréz anya)

„Az aggodalom az egyik legnagyobb csapda, amelybe az igazi erény és a vallásos buzgóság beleeshet. Úgy tűnik, mintha jóra sarkallna, ehelyett azonban gátol, megakaszt, ezért minden helyzetben óvakodnunk kell tőle, különösen az imádságban.” (Pio atya)

„Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és csekély az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.” (Pio atya)

Teréz anya gondolatai után megtaláljuk a Te csak Jézusra hallgass! című imádságát, Pio atya breviáriumát pedig kiegészíti a szent életrajza, egy reggeli ima, amelyet a Szűzanya diktált Pio atyának, valamint a szerzetes mindennapi imája is.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

• Pio atya breváriuma (1.200 Ft)
• Teréz anya breviáriuma (1.200 Ft)
• Szent II. János Pál pápa breviáriuma (1.200 Ft)

Gyermekkorom kedvence

A karácsony sajnos akarva-akaratlanul, a tárgyi ajándékokról is szól. S ha már ajándékot veszünk csemeténknek, akkor próbálunk valami hasznosat, építő jellegűt fellelni a boltok polcain. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorom egyik legkedvesebb és leghasznosabb karácsonyi ajándéka egy képes enciklopédia volt. Dereng még, hogy a karácsonyfa alatt feküdtem, boldogan lapozgatva a friss, új illatú könyvet, és nem tudtam betelni a jobbnál jobb ábrákkal. Akkoriban élveztem, hogy a képek meséltek, nem feltétlenül kellett elolvasnom a hosszabb-rövidebb szövegrészeket, mégis rengeteg új ismerethez jutottam.

A minap egy ehhez hasonló könyv akadt a kezembe. A boldog emlékek azonnal felidéződtek, és anyaként rögtön saját gyermekemre gondoltam. Milyen jó lesz majd neki ez a könyv! S hogy miről is van szó pontosan? A Karácsonyi bibliai böngésző-ről. A keménytáblás, színes kiadvány egyik hatalmas előnye, hogy az ünnep lényegét – amelyet manapság sajnos igyekeznek eltorzítani és giccsekkel tárgyiasítani – a keresztény hit felől közelíti meg, és elmeséli a gyerekeknek a Megváltó érkezésének történetét Mária Gábriel arkangyaltól kapott csodálatos üzenetétől a Kisjézus látogatóinak megérkezésééig.

„Több mint kétezer évvel ezelőtt valami csodálatos dolog történt. Élt akkoriban egy Mária nevű fiatal nő. Izraelben lakott, egy kisvárosban, amit Názáretnek hívnak. Mária egy József névre hallgató férfi menyasszonya volt, és nagy örömmel várta, hogy kezdetét vegye közös életük. Egy nap azonban minden megváltozott. Mária egyedül volt otthon a szülei házában, amikor egyszer csak egy villanást látott, és megjelent előtte Gábriel, Isten angyala. A fény, amit látott, lángnyelvekhez hasonlított. Gábriel így szólt: Ne félj, Mária, mert Isten küldött engem hozzád. Mondom neked, te vagy a legboldogabb az asszonyok között. Azért jöttem, hogy elmondjam, Isten el akarja küldeni az ő fiát a világba, és te fogod megszülni őt. Nevezd a fiút Jézusnak!”

A könyv kihajtható lapjai egy-egy oldalban, gyermeknyelven veszik végig a Kisjézus születésének csodálatos történetét, míg a másik oldalon rajzokat tartalmazó papirusztekercsek képei és egy felsorolás láthatók. A dupla oldalak egy-egy hatalmas rajzot rejt, amelyek a Jézus korabeli tájat és az ott élő emberek mindennapjait mutatják be. Ezt a rajzot tanulmányozhatják a gyerekek, amíg a szülők vagy a nagyobb testvér felolvassa a történetet. S amíg Mária, József, a Kisjézus és a pásztorok története észrevétlenül a kicsik szívébe lopózik, nincs más feladatuk, mint megkeresni a felsorolt embereket, állatokat, növényeket, épületeket, tájakat, angyalokat a könyvben. Mennyi érdekességet rejt a Jézus korabeli táj! A lapos tetejű házak, a szőlőskertek, a pálmafák, az asszonyok és a férfiak ruházata, a szamarak és tevék, amiknek erejét áruszállításra is hasznosították, valamint a kecskék és juhok tűnnek fel a kiadvány lapjain. Na és persze a gyerekek, akikről az is kiderül, hogy milyen játékokkal, eszközökkel múlatták az időt.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

• Gill Guide: Karácsonyi Bibliai böngésző (2.750 Ft)

Bátorság és irgalom

Szent Márton nevét hallva elsőként mindig az a jelenet jut eszembe, amikor katonaként megosztja köpenyét a koldussal. Számos ábrázolás is őrzi ennek az eseménynek az emlékét. Tudom, hogy Márton jószívű volt, katonáskodott, majd Istennek szentelve életét másokon igyekezett segíteni. Saját korában szinte a mai Európa egész területét bejárta. Azt azonban, hogy a milyen is volt egészen pontosan, nem tudom. Éppen ezért nyerte el a tetszésemet a napokban megjelent Bátorság és irgalom című könyv, amely nem egy száraz életrajz, hanem izgalmasan és korhűen igyekszik bemutatni az Európa-szerte ismert szent életét és legapróbb jellemvonásait is. Aki szereti a történelmi filmeket és regényeket, ebben a könyvben sem fog csalódni. A könyv segít abban, hogy Márton alakja ne csak az évszázadok során rárakódott hagyományok és a középkori ábrázolások alapján jelenjen meg előttünk, hanem úgy, mint egy hús-vér ember, akinek jó és kevésbé előnyös tulajdonságai egyaránt voltak.

Mivel apja katona volt, Márton már a születése utáni első években katonák között töltötte a mindennapjait. Apja büszkén mondogatta, hogy ez nem véletlen, hiszen fia ereiben katonavér csörgedezik. Már egészen korán találkozott a durvasággal, a káromkodással és a harccal. Édesapja számára természetes volt ez a környezet, édesanyja azonban gyakran aggódott fia neveltetése miatt.

„– Hol érezhetné jobban magát a fiam, mint a katonáim között? Nem hiába csörgedezik katonavér az ereiben!
– Félek, hogy teljesen elvadul abban a társaságban – sóhajtott az asszony. – Alig tanult meg beszélni, és már vagy fél tucat nyelven káromkodik.
– Csak utánozza, amit hall, de fogalma sincs, mi az értelme – nevetett Florus. – Ugyan mi baj lehet belőle? Nyers fickók a katonáim, de szeretik a parancsnokuk fiát, és ez így is van rendjén.”

Ahogy a jólelkű és embertársait szerető kis Márton cseperedett, egyre inkább észre kellett hogy vegye, rangbeli különbségek vannak ember és ember között, még ha ő maga nem is akart erről tudomást venni. A társadalmi különbségek azonban már fiatal gyermekként sem állhatták útját, ha egy új és őszinte barátság megkötéséről volt szó.

„A hatodik születésnapjára kapott az apjától egy fehér pónilovat... Féktelen száguldását gyakran Narcissusnak kellett megfékeznie, aki elkísérte kilovaglásaira.

– Ne olyan veszettül, farkaskölyök! – figyelmeztette a fiút. – Az lesz a vége, hogy kitöröd a nyakad!
– Még hogy én? – kacagott a fiú. – De miért hívsz engem farkaskölyöknek?
– Római gyerek vagy, és mégsem tudod? – dünnyögte a rabszolga. – Soha nem hallottál még Róma városának alapítóiról?
– Hogyne hallottam volna Romulusról és Remusról!
– Egy nőstényfarkas szoptatta őket. Meg is maradt a farkastermészet bennük meg az utódaikban!
– Te nem szereted a rómaiakat? – kérdezte Márton fölhúzott szemöldökkel.
– Hogyan szeretném őket, hiszen elraboltak a hazámból!
– Szóval gyűlölöd őket! Engem is gyűlölsz?
– Te gyerek vagy. Hogyan gyűlölhetnék egy gyereket?
– És ha nagyra növök?
– Ugyanolyan leszel te is, mint a nőstényfarkas összes többi gonosz ivadéka.
– Ezt meg kéne ám mondanom az apámnak – mondta Márton. – Meg is korbácsoltatna téged.
– Mondd csak meg, ha nem szégyellsz beárulni egy rabszolgát!
– Te meg barbár vagy, és az is maradsz. De nyugodt lehetsz, a farkaskölyök nem árulja el a barátját.

Narcissus zavartan megragadta a fiú karját.
– Hogy mondtad? Csakugyan a barátodnak hívtál?
– Miért ne? Hát nem az vagy?
– Mától fogva talán az vagyok... – hebegte a rabszolga. – De az biztos, hogy soha többé nem hívlak farkaskölyöknek.

Nyílt tekintettel a rabszolga szemébe nézett, és feléje nyújtotta a kezét.”

Márton katonacsalád sarjaként büszke és zabolátlan természetű volt, gyerekkorától fogva férfias erényekre és fegyelemre nevelték. Nehezen alkalmazkodott másokhoz, sőt a szófogadás sem tartozott erősségei közé. Hitbeli megerősödésében többen segítették, így egyik püspök ismerőse is.

„Mikor egy nap a püspök Krisztus szavait idézte: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, Márton ingerülten talpra ugrott, és kifakadt:

– Hogy lehetnék én szelíd és alázatos? Hiszen római vagyok!
– A Mi Urunk a mindenható Isten Fia, mégis vállára vette a keresztet – felelte az agg püspök. – Ülj csak vissza a helyedre, és figyelj rám! – Márton csak vonakodva engedelmeskedett...
– Bocsásd meg, atyám, amiért fegyelmezetlen voltam! – szólalt meg Márton hosszú, töprengő hallgatás után. – De tőlem idegen a szelídség és az alázat. Az apám mindig arra tanított, hogy büszke legyek és kemény.
– Igaza is van édesapádnak! … A Mindentudó izzó pillantásától porrá ég szánalmas büszkeségünk, akár egy nyaláb szalma. Ám a hamuból megszületik a keresztény ember legszebb ékessége: a szívből fakadó alázat aranya. Ha már ismered tulajdon hibáidat, nem kell-e türelmesnek lenned mások fogyatékosságai iránt? Látod, a szelídséghez nyomban alázat társul. Az alázat megért és megbocsát, s a rosszat is jóval viszonozza. E nélkül a két erény nélkül soha nem lesz belőled keresztény.”

Most csak két személyt emeltünk ki a regényből, de Márton hosszú útjai során számos emberrel találkozott, akik valamilyen módon megérintették a lelkét, erősítették hitét. A regényből kiderül, hogy cseperedett gyermekből fiatal fiúvá, hogyan vált katonává, mikor lett hittanuló, majd később püspök.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Wilhelm Hünermann: Bátorság és irgalom - Szent Márton életregénye (2.000 Ft)

25 nap, 4 oldal, 50 szimbólum

Várakozás, vágyakozás, harmat, Borbála-ágak, Szeplőtelen Szűz Mária, gyertya, éj – szent éj, vigasz, születés, megtestesülés, istálló, ökör és szamár, pásztorok, karácsonyfa, arany, tömjén, mirha, Szent István, Szent János, Nap, Csillag, Szilveszter – csak néhány fogalom Anselm Grün könyvéből, amely az alábbi szimbólumok segítségével kutatja karácsony titkát.

A november elején beköszöntő hosszú és sötét téli esték borongós hangulatában sokan várják már az adventet. Gyakran úgy tapasztalom, hogy a nem hívők is örömmel készülnek erre az időszakra, talán ők is megsejtenek valamit a várakozás öröméből és izgalmából, s titkon vágynak is az ünnep tárgyiasított, harsogó, valótlan tartalma helyett annak igazi, mélyebb jelentésének átélésére. Ahogy Anselm Grün fogalmaz, sokakban felidéződik a boldog gyermekkor, a boldog kezdet, a paradicsom utáni vágyakozás. „Évről évre sokan ünneplik a karácsonyt, akik bánkódnak az elveszett gyermekkor, a boldog világba vetett szertefoszlott hit miatt, amely egykor a karácsonyban felragyogott. Emlékeznek a titokzatossággal átitatott gyermekünnepekre, a békés családi együttlétekre. De csupán az elmúlt ünnepekre való emlékezés még nem garanciája a mai ünnepek sikerének. Ha nem tudatosítjuk folyton, mit is ünneplünk tulajdonképpen, mit kell, hogy jelentsen számunkra, úgy a karácsonynak szükségszerűen csalódást kell okoznia. Ma nincs még egy olyan ünnep, amely erőteljesebben tudná megmutatni a szakadékot az eszme és a valóság között, mint a karácsony” – jegyzi meg a szerző.

Szemezgessünk a szimbólumok közül!

Számomra keveset mondott a fogalom: Borbála-ágak. Mint megtudtam, a tél elején számos vidéken szokás cseresznyeágat vízbe állítani, hogy aztán a meleg lakásban karácsonyra virágot hozzanak. Ez pogány szokásból ered. A sötét és hideg napok ellenére az ágak napfordulóra, december 25-ére életjelet adnak, vagyis kivirágoznak. Anselm Grün szerint így van ez a bensőnkkel is. „A Borbála-ágak reményünket akarják erősíteni, hogy telünk közepette új élet szeretne kivirágozni.” A szerző azt tanácsolja: „Keress a kertedben ágakat, cseresznye vagy aranyfa ágakat. Tedd azt a szobádban Szent Borbála napján egy nagy vázába. Advent egész ideje alatt arra emlékeztet majd, minden fagyos benned először, a tél közepette mégis egy virág nyílik ki benned. A Borbála-ágak a szeretet ágai. Meg akarják mutatni, a szeretet erősebb a halálnál.”

Amikor gyermekkoromban először hallottam, hogy a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a Kisjézusnak, a három közül csak az aranyat ismertem. Persze érdekesen hangzott a tömjén és mirha is, úgyhogy hamar megjegyeztem, de nem tudtam, melyik micsoda. Ma már tudom, viszont a szimbolikájuk is nagyon érdekes. Lássuk, hogy fogalmaz a szerzetes! „Szent Irenaeus az aranyban a gyermek királyi méltóságát, a tömjénben istenségét, a mirhában kereszthalálát látja. Karl Rahnernél az arany a szeretetünkre, a tömjén a vágyunkra, és a mirha fájdalmunkra utal. A Legenda Aurea más értelmezéseket is ismer. A királyok aranyat ajándékoztak Mária szegénysége miatt, az istálló rossz szaga ellen tömjént, mirhát, hogy a gyermek végtagjait erősítsék és az ártó bogarakat elűzzék.”

A karácsony legismertebb jelképe a karácsonyfa. December közepén ellepik a várost a fenyőárusok. Különböző áron válogathatunk számos fenyőfajta közül, de aki nem szereti, hogy a meleg szobában hullanak a tűlevelek, vásárolhat akár műfenyőt is, amelyből ma már sajnos az egészen giccses (a havat utánzó fehér színű) darabokat is megtaláljuk. Ezek egyre távolabb visznek bennünket a karácsonyfa valódi értelmétől. „A fenyő, amely télen is megtartja zöld ruháját, az élet isteni erejének régi szimbóluma. A karácsonyfa-állítás egy régi germán szokásra megy vissza: a zord téli éjszakákon szokás volt a házakban zöld ágat felaggatni a gonosz lelkek és rossz szellemek elűzésére. A keresztény hagyományban a fának örökzöldnek kell lennie, és csillogó faként Krisztust kell az otthonokba vinnie, hogy ezzel kiűzze onnan a félelem, ellenségeskedés és féltékenykedés minden démonát. A karácsonyfát a keresztények a paradicsom fájának értelmezték, melyről az élet gyümölcseit szedik. Az élet gyümölcsit az alma és a dió jelképezik. A fenyőfagömbök (...) a paradicsom egészének és teljességének szimbólumai.”

Most csak három szimbólumot emeltünk ki a könyvből, a szerző azonban 50-et sorol fel, s jellemez két-két oldalban tömören, saját nézőpontja mellett más szakemberek és korábbi, mérvadónak tekintendő művek meghatározásait is idézve. Ha valaki december 1-jétől kezdve minden nap kettőt elolvas (mindössze négy oldal!), december 25-ére éppen végez vele. Ez is lehet egyfajta készület adventben!

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

• Anselm Grün: Karácsony az újrakezdés reménye - Az ünnep szimbólumai (1.500 Ft)