Elcsendesedéshez, elmélyüléshez

Tudjuk, hogy Ferenc pápa gyakran papír nélkül, szabadon prédikál. Ismeretes, hogy ezekben a homíliákban kiemel két-három fontosabb gondolatot, és azokat többször elismétli, hogy a szentmisén résztvevők számára legyen „valami”, amit biztosan haza tud vinni az elhangzott prédikációból. A Nyitott ész, hívő szív című kötetben is mintha egy-egy ilyen prédikáció állna az olvasó rendelkezésére.

A Szentatya prédikációs, lelkigyakorlatos könyve mindig időszerű, segíti és gazdagítja lelki fejlődésünket, ugyanakkor elmélyült olvasást, elcsendesedést igényel. José María Arancedo érsek, argentin püspöktársa az előszóban így méltatja a Szentatya írását: „Ez a nagyszerű könyv egy hosszú reflexiós folyamat s a hozzá szükséges imádság gyümölcse. Ezért lassan, magunknak időt adva kell olvasni, hogy valóban hasznára legyen életünknek. Hozzá vagyunk szokva a gyors olvasáshoz, futtában akarunk információkhoz jutni. Ennek a könyvnek azonban egészen más célja van.”

A négy nagy részből és ezekben különféle témákból álló gyűjtemény Ferenc pápa tanításának, gondolatvilágának tükrét tárja elénk: a Jézus szemléléséből táplálkozó életet, az Epifániát, a megjelenést, a hét egyháznak szóló leveleket és a testben végzett imádság fontosságát.

„Szívünk kitágulása megköveteli, hogy tudatosan elfogadjuk jellemünket, beleértve bűneinket is, hogy teljesen az Úr szívéhez hasonuljunk. Az öreg, érett ember az, aki nem engedi, hogy az eszmék, melyek a levegőben vannak, egészen felkavarják érzelemvilágát, hanem igyekszik tudatosítani mindazt, ami megérinti szívét, derűsen viseli a feszültségeket és a különféle lelkiállapotokat (…) és örül annak, hogy Krisztus keresztjét hordhatja vállán.”

Csuti-Mátyás Zsófia

 

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Ferenc pápa (Jorge Mario Bergoglio SJ): Nyitott ész, hívő szív

Moha bácsi mesél

A nyári vakáció után szülőnek és gyereknek egyaránt nehéz visszarázódni az iskolába. A gyerekekben szeptemberben még élénken élnek a nyári vakáció élményei. A Leszkai András tollából született Moha bácsi nagy mesekönyvei azonban egy-egy iskola utáni délutánon jó szórakozást, felüdülést és hasznos időtöltést kínálnak a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt.

Ugribugri hazudik

„Egy őszi délutánon, miközben a szobánkban tanultunk, Gyopár – anélkül, hogy fölnézett volna a könyvéből – csöndesen így szólt:
– Jó lenne egy kis naspolya. Van bátorságod hozzá?
Nem feleltem azonnal, de dolgoztatni kezdtem a fejem. Úgy akartam válaszolni, hogy ne tarthasson gyávának, másrészt ne is kelljen részt vennem abban. Amit tervez.

…

Ijedtemben azonban, hogy mégis részt kell vennem a dézsmálásban, ez a hebehurgya felelet csúszott ki a számon:
– Hátha idén megengedi, hogy együnk. Próbáljuk meg, kérjünk tőle.

…

– Beszélhetnél egyenesebben is, Moha: Nincs bátorságom hozzá, gyáva vagyok.
 

Kisfiú voltam még, és gyanútlan: elhittem Gyopárnak, hogy szégyellni való az idegenkedésem a csenéstől, ijedten tiltakoztam tehát:
Nem igaz, nem vagyok gyáva, és nagyon szívesen megyek veled! Csak azért mondtam, hogy kérjünk tőle, mert nagyon nehéz bejutni Borbála néni kertjébe…”

Néhány évtizeddel korábban a rádióban lehetett hallgatni Moha bácsi tanulságos történeteit, így a szülők vagy nagyszülők számára is ismerősen csenghetnek e mesék. Az író, Leszkai András nagy hangsúlyt helyez arra, hogy mi jó és mi rossz, miért jó jót cselekedni s miért érdemes kerülni a rosszat. Mindezt szereplői szájába adva, játékosan, gyereknyelven osztja meg a legifjabb generáció tagjaival. A történetek szereplői Moha, Gyopár, Urgibugri és Hetykepötyke. Hogy kik ők? Hát törpék, akik épp ezért Törpeházán laknak, a Börzsöny hegyei közt, Magyarkút mellett. E pöttöm gyerkőcökkel mindig történik valami érdekes vagy elgondolkodtató az iskolában, a játszóréten vagy éppen odahaza.

Csuti-Mátyás Zsófia

A Vatikán titokzatos hőse a II. világháborúban

Igaz történetet olvashat az, aki kézbe veszi J. P. Gallagher: Bíbor és fekete – A Vatikán titokzatos hőse a II. világháborúban című könyvét. A kiadvány igazi bestseller és háborús krimi is egyben, amely a Vatikán Vörös Pimperneljének is nevezett Hugh O'Flaherty történetét beszéli el. A történetnek filmadaptációja is született.

A könyv főszereplője, Hugh O’ Flaherty ír bíboros és a Vatikán Kánonjogi Intézetének vezetője. Középkorú, jó megjelenésű, magas férfi, aki bokszedzéseket vesz és szereti a társaságot. Ugyanakkor elsősorban elkötelezett és mély érzésű lelkipásztor, aki fajra, nemre és származásra való tekintet nélkül igyekszik megmenteni a háború üldözötteit. Életmentő munkája során több mint négyezer üldözöttet rejteget kolostorokban és magánházakban. A legnagyobb öldöklés és zűrzavar közepette is elutasítja az erőszakot, szigorúan igyekszik megtartani és betartatni az ötödik parancsolatot: „Ne ölj!” „Tisztázzuk egyszer s mindenkorra, mi papok vagyunk, és kötelességünk segíteni mindenkin, akit veszély fenyeget, a háború áldozatain, de ölnünk azt nem szabad!” Hugh O’ Flaherty bíboros élő példája a mindenkori segítőkészségnek. Élete vezérlőelve volt, hogy aki irgalomra szorul, az számíthat az ő segítségére.

A Pimpernel jellemét jól összegzi a könyv végén olvasható nekrológ: „Hugh O’ Flaherty mindenekelőtt nagylelkű és hamisítatlanul ír volt. Tágas szíve nyitott volt minden ínségre, és pazarlóan sok erőfeszítést tett arra, hogy enyhítse a szenvedést, bármely formában is találkozott vele; e jellemvonása miatt könnyen megtalálták a szegény sorsok. Minden bizonnyal mérhetetlenül sokat költött jótékonyságra – jelmondata mindig ez volt: Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére… (Préd 11)”

•     •     •

A történelmi regények rajongói számára ajánljuk Frideczky József: Roma Aeterna című könyvét, amely a Római Birodalom hanyatlásának időszakába kalauzolja el az olvasót, és hiteles képet ad Szent Benedek útjáról és koráról.

Az olvasmányos regény fő kérdése, hogy ki tud a rómaihoz hasonló új uralmat teremteni Itáliában és a Földközi-tenger partvidékén? Vajon milyen világnézet kerül ki győztesen? Képes-e arra egy fiatalember, hogy lelki-szellemi megújulást hozzon Európába?

Csuti-Mátyás Zsófia

Ön szívesen állna a katedra túloldalán?

Katedra. Bizonyára sokunknak eszébe jut erről a szóról az iskola, a diákévek és a diákcsínyek időszaka, netán még egy-egy szigorú tanító vagy tanár alakja is felbukkan emlékezetünkben. Aktuális könyvszerdánkban Sebő József könyvét lapozzuk fel. Címe: A katedra túloldalán. A könyvből azonban kiderül: a kihívásokat fogadhatjuk derűsen is.

Nem te vagy az ismeretek kizárólagos forrása – kezdi gondolatait a szerző. Nem is lehetsz! Korunk sokcsatornás világában te már csak egy vagy a sok közül. Az internet, az érintőképernyős okostelefon, a televízió, a DVD, a szinte korlátlan utazási lehetőségek olyan élményekhez juttatják a diákokat, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Ezért olyan feladatokat is adj, amelyek csak ezeknek az eszközöknek a segítségével oldhatók meg.

Kapcsold össze a tananyagot az élettel! – buzdít Sebő, és azt tanácsolja, hogy a tankönyvi példák helyett érdemes a mindennapi életből meríteni. A figyelemfelkeltő példák mellett az sem utolsó, ha a tanár saját személyiségét is latba veti a kívánt eredmény elérése céljából. Hiszen, ahogy a szerző is rávilágít: A pedagógus legfontosabb munkaeszköze: a személyisége.

Sebő humorral fűszerezi mondandóját: Ha belépsz egy osztályba, harminc potenciális ellenfeled néz veled farkasszemet. Mindegyik attrakciót vár tőled. Légy színes! Légy eredeti! A diákélet egyik központi kérdése megvizsgálni, ki az erősebb: mi – vagy te? Őrizd meg a lélekjelenléted, ne veszítsd el a fejed, mert akkor ők győztek. Ha belépsz egy osztályba, a valóság vár rád. Néha egy másodperc alatt kiderül, hogy abból, amit elterveztél, vajmi keveset tudsz megvalósítani.

Sebő József könyve gyakorlatias olvasmány pályakezdő pedagógusoknak, szórakoztató, szellemes olvasmány szülőknek, és hasznos könyv tapasztalt tanároknak – hiszen a megújuláshoz mindig szükség van új ismeretekre és új nézőpontokra. Jó barangolást kívánunk mindenkinek! 

Csuti-Mátyás Zsófia

A lelkünkben működő kapcsolatklinika

A kapcsolatszakértő szerzőpáros (dr. Les és Leslie Parrott) Kapcsolatklinika című könyvében abban segíti az olvasót, hogy eligazodjon saját emberi kapcsolatai útvesztőjében. Elégedettségünket és boldogságunkat nagy mértékben befolyásolják a környezetünkben élőkhöz fűződő kapcsolataink. Hogyan alakíthatjuk a kapcsolatainkat úgy, hogy kölcsönös megelégedésre szolgáljanak, és gazdagítsák életünket? A pszichológus szerzők a személyközi kapcsolatok vizsgálatának legfrissebb lélektani meglátásait alkalmazva mutatják be a jó kapcsolatok kiépítésének hatékony stratégiáit.

A könyv két egyenlő terjedelmű részre osztható. Számomra a legizgalmasabb a második egység volt: az önismereti tesztek! Vegyünk néhány példát, ön is kitöltheti a gép előtt ülve! A könyvben szereplő tesztek közül egy-egy témánál csak részleteket emeltünk ki!

Az egyedülállók kapcsolati készségének felmérése: (lehetséges válaszok: 4 – gyakran; 3 – néha; 2 – ritkán; 1 – soha)

… Megkönnyebbüléssel tölt el, ha nem kell egyedül lennem.
… Kevésbé érzem magam kívánatosnak, ha nem randevúzom senkivel.
… Nincs pontos elképzelésem arról, hogy milyen emberi tulajdonságokat tartok kívánatosnak a párkapcsolatban vagy a barátságban.

Jövőnk megtervezése: a következő teszt (szintén csak részlet) segítségével apróbb lépésekre bonthatjuk az életcéljaink eléréséhez vezető utat. A könyvben 12 értéket kell rangsorolni, ezekből emeltünk ki hármat:

… Teljesítmény: a jól elvégzett munka öröme.
… Függetlenség: az önálló cselekvés szabadsága.
… Lelki élet: tartalmas és személyes kapcsolat Istennel. 

Beszéljük meg! – buzdít a szerzőpáros, és a következő kérdések megválaszolására ad lehetőséget:

• Sokkal inkább emberektől várjuk, hogy legmélyebb szükségleteinket betöltsék, nem pedig Istentől. Vajon mi ennek az oka?
• Mennyire hajlandó kitárulkozni mások előtt, és megmutatni igazi arcát? Milyen álarcokat szokott magára ölteni, hogy leplezze sebezhetőségét?

A kimondatlan szabályok felismerése – Fejezze be a mondatokat aszerint, hogy mit vár el a másik féltől!

• Úgy helyes, ha egy férfi...
• Úgy helye, ha egy nő...
• Az a siker, ha...
• A legfontosabb az, hogy...
• Az élet...

S végül egy megfontolandó idézet a könyvből: „Egyetlen család sem akaszthatja ki magára a táblát a következő felirattal: itt nincs gond egy szál se.” A szerzőpáros könyve igazi kalauz, egyedülállók, fiatalok, idősek, bárki haszonnal forgathatja, s nemcsak a párját, de saját magát is jobban megismerheti a tesztek és a szerzők tanácsai alapján.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Dr. Les & Dr. Leslie Parrott: Kapcsolatklinika

A depresszió tünetei, okai és kezelése

A boldogság választható című könyv lehetőséget kínál a depresszióval küzdőknek, hogy önmagukat jobban megértsék, és szerepet vállaljanak saját gyógyulásukban. Ugyanakkor segítséget nyújt az egészséges embereknek is, hogy több megértéssel közelítsenek depressziós társaikhoz, akik gyakran úgy érzik, hogy az egészségesek világában félreértik, vagy tévesen ítélik meg őket – olvasható az amerikai pszichiáterszerzők (Hemfelt, Minirth, Meier) könyvének előszavában.

A könyv valós emberek példái alapján részletesen jellemzi a depresszió tüneteit, olvashatunk a kialakulásának esetleges genetikai hátteréről, a stresszhelyzetekről, amelyek depresszióig vezethetnek. Ezen kívül a szerzők a keresztény hit tükrében kifejtik véleményüket az öngyilkosságról, bemutatják a betegséggel összefüggő személyiségjegyeket, de szó esik a poszttraumás stresszről is.

Persze nemcsak a betegséggel és annak negatív hatásaival foglalkoznak a szerzők, hanem utat mutatnak egy boldog élet felé. „Pszichiáterként alázattal fogadjuk, ha kliensünk a »nem vagyok képes« kifejezést használja... arra kérjük őket, hogy a »nem vagyok képes« kifejezés helyettesítsék a »nem akarom« vagy a »nem vagyok hajlandó« kifejezéssel... Amikor valaki felcseréli a képtelen vagyok kifejezést a »nem akarom«-ra, felhagy az igazság megkerülésével s az öncsalással, s elkezd a valóságban élni – abban az esetben, ha az illető keresztény.”

A szerzők tehát hangsúlyozzák a hit jelentőségét, s többek között azt is, hogy érdemes minden nap minőségi időt szakítani a házastársunkkal, gyerekeinkkel való szeretetkapcsolat ápolására.

A gyerekek szeretete rendkívül ösztönző erejű, pozitív energiával tölti fel az embert. Mike Manson A gyerekek misztériuma című könyve nem szülői kézikönyv, inkább azoknak szól, akik lélekben szeretnének gyermekibbé válni, illetve azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a gyerekeikhez. Könyvének huszonhat fejezete féléves periódusokban kíséri végig kislánya, Heather életének első tizenkét és fél évét. Ez a mélyen személyes történet fontos lelki igazságokra világít rá. A könyv rövid történetekből, emlékekből, naplórészletekből és töprengésekből áll össze.

„Egy reggel, ahogy leültem a szokásos reggeli szertartásomhoz, nyomottnak és nehéznek éreztem magam... Történetesen épp egy könyvespolc mellé ültem le, amelyen ott sorakoztak Heather képeskönyvei... Valami sugallatra leemeltem a polcról egyet: A Zsoltárok könyve gyerekeknek... Mi fogott meg benne, fogalmam sincs. De ahogy kinyitottam és olvasni kezdtem, valami történt. A nyomott hangulat eltűnt, helyette a csodálkozás, az öröm és a hála állapotába kerültem...” Máskor  maga a kislány gondolkoztatja el a szerzőt, s döbben rá, hogy a gyerekek milyen tisztán és természetesen élik meg Isten és a világ magától értetődő kapcsolatát. „Egy nap Heather azt mondta nekem: »Régebben azt gondoltam, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek a világba... És tudod, igazából még mindig ezt hiszem.« Milyen mély meglátás! Dávid ugyanezt mondja: »Isten patakja tele van vízzel..., így gondoskodsz a földről« (Zsoltárok 65,10).” 

Csuti-Mátyás Zsófia

A barátait megválogathatja az ember...

Megőrjít a sógornőm. Rendszeresen utasítgat, hogyan neveljem a gyermekeimet, pedig egyedülálló. Mégis mit tudhat ő a szülői szerepről?

•     •     •

A vejem lényegében elrabolta a lányunkat. Amióta összeházasodtak, nem engedi részt venni a családi összejöveteleken.

•     •     •

A férjem szülei bejelentés nélkül szoktak beállítani hozzánk. Előfordul, hogy éppen valaminek a kellős közepén tartok, amivel időre el kell készülnöm. Szeretném, ha tiszteletben tartanák az időbeosztásunkat.

Anyós, após, meny, vej, sógorok és sógornők, testvérek és gyerekek. A házasságkötéssel nemcsak a házastársunkat kapjuk meg, hanem bizony a másik tágabb családi körével is számolnunk kell. Valószínűleg mindannyian fel tudunk sorolni hasonló szituációkat, amelyek velünk vagy valamelyik családtagunkkal történtek meg. A kiváló tanácsadó és konfliktuskezelési technikákban jártas Gary Chapman ezúttal az összekuszálódott rokoni szálakat próbálja kibogozni.

Az önálló élet egyik első lépése a szülőkről történő leválás, ahogy a szerző nevezi, a „lelki köldökzsinór” elvágása. „Isten terve szerint a házasság a szülők »elhagyását«, valamint a férj és a feleség »egy testté válását« jelenti.” A leválás azonban nem teljes elszakadást jelent, és a szülők tisztelete sem szűnik meg. De mivel is fejezhetjük ki a hétköznapokban a szüleink iránti tiszteletet? „Például azzal, hogy fenntartjuk velük a nyílt kommunikációt – meglátogatjuk őket, telefonálunk, e-mailt küldünk. Ezzel azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy »Továbbra is szeretlek benneteket, és szeretném, ha az életem részei maradnátok.«” A szülők elhagyását nem szabad cserbenhagyásként értelmezni – hangsúlyozza a szerző, s nyomatékosítja, hogy a rendszeres kapcsolattartás a szülők iránti tisztelet kimutatásának egyik formája.

A szerző azt javasolja a szülőknek, hogy a fiatalok függetlensége érdekében ne adjanak kéretlenül tanácsokat, vagy ha mégis meg szeretnék osztani véleményüket, előtte kérjenek rá engedélyt: „Megoszthatnám veletek, hogy mit gondolok a dologról?” Kéretlen tanácsokkal nem lehet bensőséges kapcsolatot építeni – véli a szerző.

A közlésforma fontosságára is felhívja az olvasó figyelmét a szerző, s arra tanít, hogy beszéljünk a saját nevünkben. „Amikor a mondatot a TE személyes névmással kezdjük, úgy beszélünk, mintha mindent tudnánk az adott helyzettel kapcsolatban. Valójában azonban csak a saját nézőpontunkról beszélünk. Az efféle mondatok ítélkezésként hatnak, s valószínűleg védekezést váltanak ki. Heves vitába torkollnak, ami mindkét félből keserűséget vált ki.”

Chapman megoldási alternatívaként az »én-közlések« elsajátítását javasolja a »te-közlések« helyett. Például használjuk a »megbántódtam« kifejezést a »megbántottál« helyett. Hogy mi a különbség a kettő között? Ha azt mondjuk, megbántódtam, azzal közöljük vagy feltárjuk érzéseinket, míg a megbántottál kifejezéssel támadást intézünk a másik ellen. „A te-közlések olyanok, mint a szóbeli kézigránátok: fájdalmat, sértődöttséget és ellenállást váltanak ki. Az én-közlések egyszerűen a másik személy elítélése nélkül jelzik a problémát.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Gary Chapman: Segítség, rokonok lettünk!