2015. augusztus 26., szerda

A lelkünkben működő kapcsolatklinika

A kapcsolatszakértő szerzőpáros (dr. Les és Leslie Parrott) Kapcsolatklinika című könyvében abban segíti az olvasót, hogy eligazodjon saját emberi kapcsolatai útvesztőjében. Elégedettségünket és boldogságunkat nagy mértékben befolyásolják a környezetünkben élőkhöz fűződő kapcsolataink. Hogyan alakíthatjuk a kapcsolatainkat úgy, hogy kölcsönös megelégedésre szolgáljanak, és gazdagítsák életünket? A pszichológus szerzők a személyközi kapcsolatok vizsgálatának legfrissebb lélektani meglátásait alkalmazva mutatják be a jó kapcsolatok kiépítésének hatékony stratégiáit.


A könyv két egyenlő terjedelmű részre osztható. Számomra a legizgalmasabb a második egység volt: az önismereti tesztek! Vegyünk néhány példát, ön is kitöltheti a gép előtt ülve! A könyvben szereplő tesztek közül egy-egy témánál csak részleteket emeltünk ki!

Az egyedülállók kapcsolati készségének felmérése: (lehetséges válaszok: 4 – gyakran; 3 – néha; 2 – ritkán; 1 – soha)
… Megkönnyebbüléssel tölt el, ha nem kell egyedül lennem.
… Kevésbé érzem magam kívánatosnak, ha nem randevúzom senkivel.
… Nincs pontos elképzelésem arról, hogy milyen emberi tulajdonságokat tartok kívánatosnak a párkapcsolatban vagy a barátságban.

Jövőnk megtervezése: a következő teszt (szintén csak részlet) segítségével apróbb lépésekre bonthatjuk az életcéljaink eléréséhez vezető utat. A könyvben 12 értéket kell rangsorolni, ezekből emeltünk ki hármat:
… Teljesítmény: a jól elvégzett munka öröme.
… Függetlenség: az önálló cselekvés szabadsága.
… Lelki élet: tartalmas és személyes kapcsolat Istennel. 


Beszéljük meg! – buzdít a szerzőpáros, és a következő kérdések megválaszolására ad lehetőséget:
  • Sokkal inkább emberektől várjuk, hogy legmélyebb szükségleteinket betöltsék, nem pedig Istentől. Vajon mi ennek az oka?
  • Mennyire hajlandó kitárulkozni mások előtt, és megmutatni igazi arcát? Milyen álarcokat szokott magára ölteni, hogy leplezze sebezhetőségét?
A kimondatlan szabályok felismerése – Fejezze be a mondatokat aszerint, hogy mit vár el a másik féltől!
  • Úgy helyes, ha egy férfi...
  • Úgy helye, ha egy nő...
  • Az a siker, ha...
  • A legfontosabb az, hogy...
  • Az élet...
S végül egy megfontolandó idézet a könyvből: „Egyetlen család sem akaszthatja ki magára a táblát a következő felirattal: itt nincs gond egy szál se.” A szerzőpáros könyve igazi kalauz, egyedülállók, fiatalok, idősek, bárki haszonnal forgathatja, s nemcsak a párját, de saját magát is jobban megismerheti a tesztek és a szerzők tanácsai alapján.

Csuti-Mátyás Zsófia
•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. augusztus 19., szerda

A depresszió tünetei, okai és kezelése

A boldogság választható című könyv lehetőséget kínál a depresszióval küzdőknek, hogy önmagukat jobban megértsék, és szerepet vállaljanak saját gyógyulásukban. Ugyanakkor segítséget nyújt az egészséges embereknek is, hogy több megértéssel közelítsenek depressziós társaikhoz, akik gyakran úgy érzik, hogy az egészségesek világában félreértik, vagy tévesen ítélik meg őket – olvasható az amerikai pszichiáterszerzők (Hemfelt, Minirth, Meier) könyvének előszavában.

A könyv valós emberek példái alapján részletesen jellemzi a depresszió tüneteit, olvashatunk a kialakulásának esetleges genetikai hátteréről, a stresszhelyzetekről, amelyek depresszióig vezethetnek. Ezen kívül a szerzők a keresztény hit tükrében kifejtik véleményüket az öngyilkosságról, bemutatják a betegséggel összefüggő személyiségjegyeket, de szó esik a poszttraumás stresszről is.
Persze nemcsak a betegséggel és annak negatív hatásaival foglalkoznak a szerzők, hanem utat mutatnak egy boldog élet felé. „Pszichiáterként alázattal fogadjuk, ha kliensünk a »nem vagyok képes« kifejezést használja... arra kérjük őket, hogy a »nem vagyok képes« kifejezés helyettesítsék a »nem akarom« vagy a »nem vagyok hajlandó« kifejezéssel... Amikor valaki felcseréli a képtelen vagyok kifejezést a »nem akarom«-ra, felhagy az igazság megkerülésével s az öncsalással, s elkezd a valóságban élni – abban az esetben, ha az illető keresztény.”

A szerzők tehát hangsúlyozzák a hit jelentőségét, s többek között azt is, hogy érdemes minden nap minőségi időt szakítani a házastársunkkal, gyerekeinkkel való szeretetkapcsolat ápolására.

A gyerekek szeretete rendkívül ösztönző erejű, pozitív energiával tölti fel az embert. Mike Manson A gyerekek misztériuma című könyve nem szülői kézikönyv, inkább azoknak szól, akik lélekben szeretnének gyermekibbé válni, illetve azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a gyerekeikhez. Könyvének huszonhat fejezete féléves periódusokban kíséri végig kislánya, Heather életének első tizenkét és fél évét. Ez a mélyen személyes történet fontos lelki igazságokra világít rá. A könyv rövid történetekből, emlékekből, naplórészletekből és töprengésekből áll össze.

„Egy reggel, ahogy leültem a szokásos reggeli szertartásomhoz, nyomottnak és nehéznek éreztem magam... Történetesen épp egy könyvespolc mellé ültem le, amelyen ott sorakoztak Heather képeskönyvei... Valami sugallatra leemeltem a polcról egyet: A Zsoltárok könyve gyerekeknek... Mi fogott meg benne, fogalmam sincs. De ahogy kinyitottam és olvasni kezdtem, valami történt. A nyomott hangulat eltűnt, helyette a csodálkozás, az öröm és a hála állapotába kerültem...” Máskor  maga a kislány gondolkoztatja el a szerzőt, s döbben rá, hogy a gyerekek milyen tisztán és természetesen élik meg Isten és a világ magától értetődő kapcsolatát. „Egy nap Heather azt mondta nekem: »Régebben azt gondoltam, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek a világba... És tudod, igazából még mindig ezt hiszem.« Milyen mély meglátás! Dávid ugyanezt mondja: »Isten patakja tele van vízzel..., így gondoskodsz a földről« (Zsoltárok 65,10).” 

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. augusztus 8., szombat

A barátait megválogathatja az ember...

Megőrjít a sógornőm. Rendszeresen utasítgat, hogyan neveljem a gyermekeimet, pedig egyedülálló. Mégis mit tudhat ő a szülői szerepről?

•     •     •

A vejem lényegében elrabolta a lányunkat. Amióta összeházasodtak, nem engedi részt venni a családi összejöveteleken.

•     •     •

A férjem szülei bejelentés nélkül szoktak beállítani hozzánk. Előfordul, hogy éppen valaminek a kellős közepén tartok, amivel időre el kell készülnöm. Szeretném, ha tiszteletben tartanák az időbeosztásunkat.

Anyós, após, meny, vej, sógorok és sógornők, testvérek és gyerekek. A házasságkötéssel nemcsak a házastársunkat kapjuk meg, hanem bizony a másik tágabb családi körével is számolnunk kell. Valószínűleg mindannyian fel tudunk sorolni hasonló szituációkat, amelyek velünk vagy valamelyik családtagunkkal történtek meg. A kiváló tanácsadó és konfliktuskezelési technikákban jártas Gary Chapman ezúttal az összekuszálódott rokoni szálakat próbálja kibogozni.

Az önálló élet egyik első lépése a szülőkről történő leválás, ahogy a szerző nevezi, a „lelki köldökzsinór” elvágása. „Isten terve szerint a házasság a szülők »elhagyását«, valamint a férj és a feleség »egy testté válását« jelenti.” A leválás azonban nem teljes elszakadást jelent, és a szülők tisztelete sem szűnik meg. De mivel is fejezhetjük ki a hétköznapokban a szüleink iránti tiszteletet? „Például azzal, hogy fenntartjuk velük a nyílt kommunikációt – meglátogatjuk őket, telefonálunk, e-mailt küldünk. Ezzel azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy »Továbbra is szeretlek benneteket, és szeretném, ha az életem részei maradnátok.«” A szülők elhagyását nem szabad cserbenhagyásként értelmezni – hangsúlyozza a szerző, s nyomatékosítja, hogy a rendszeres kapcsolattartás a szülők iránti tisztelet kimutatásának egyik formája.

A szerző azt javasolja a szülőknek, hogy a fiatalok függetlensége érdekében ne adjanak kéretlenül tanácsokat, vagy ha mégis meg szeretnék osztani véleményüket, előtte kérjenek rá engedélyt: „Megoszthatnám veletek, hogy mit gondolok a dologról?” Kéretlen tanácsokkal nem lehet bensőséges kapcsolatot építeni – véli a szerző.

A közlésforma fontosságára is felhívja az olvasó figyelmét a szerző, s arra tanít, hogy beszéljünk a saját nevünkben. „Amikor a mondatot a TE személyes névmással kezdjük, úgy beszélünk, mintha mindent tudnánk az adott helyzettel kapcsolatban. Valójában azonban csak a saját nézőpontunkról beszélünk. Az efféle mondatok ítélkezésként hatnak, s valószínűleg védekezést váltanak ki. Heves vitába torkollnak, ami mindkét félből keserűséget vált ki.”

Chapman megoldási alternatívaként az »én-közlések« elsajátítását javasolja a »te-közlések« helyett. Például használjuk a »megbántódtam« kifejezést a »megbántottál« helyett. Hogy mi a különbség a kettő között? Ha azt mondjuk, megbántódtam, azzal közöljük vagy feltárjuk érzéseinket, míg a megbántottál kifejezéssel támadást intézünk a másik ellen. „A te-közlések olyanok, mint a szóbeli kézigránátok: fájdalmat, sértődöttséget és ellenállást váltanak ki. Az én-közlések egyszerűen a másik személy elítélése nélkül jelzik a problémát.”

Csuti-Mátyás Zsófia
•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. augusztus 4., kedd

Mindennapi problémáink

Gary Chapman és Catherine Palmer négyrészes, folytatásos történeteiben – amelyben mindenféle korú szereplő és különböző életállapotban lévő karakter megjelenik – Chapman párterápiás gyakorlatában összegyűjtött tapasztalatai találkoznak Palmer ragyogó írói tehetségével. A szereplők története akár a mi történetünk is lehetne.


Tavaszi történet

A középkorú Brenda és Steve Hansen házánál felbukkan egy elhanyagolt külsejű hajléktalan, Cody, amikor a feleség épp egyedül van otthon. A gyerekek kirepültek a fészekből, a sikeres üzletember késő éjszakáig dolgozik, a kreatív háziasszony pedig nem találja a közös hangot a férjével és a helyét sem a hirtelen megüresedett házban – egészen addig, amíg meg nem ismerkedik Cody-val. A háziasszony először megijed az elhanyagolt külsejű és mint később kiderül, szellemi fogyatékkal élő férfitól. Lassacskán azonban belemelegednek a beszélgetésbe, és ahogy telnek a napok, egyre inkább megkedvelik egymás társaságát. Nemcsak egymást, de önmagukat is mélyebben megismerik. A regényből kiderül, beszélget-e még többször is egymással Cody és Brenda, sikerül-e tartalommal megtölteni Brenda és Steve kiüresedő kapcsolatát.

Nyári szellő

Egy kotnyeles anyós sok baj forrása lehet. Ezt Kim Finley is megtapasztalja, amikor az anyósa, Miranda hosszabb időre berendezkedik náluk. „Az anyóslátogatás első napjaiban Kim még ügyesen alkalmazkodott a változásokhoz. Azt mondogatta magának, hogy Miranda alapvetően kedves nő, és tulajdonképpen nem is kell annyi mindenen változtatniuk miatta. Egy ideig tehát sikerült figyelmen kívül hagynia Miranda domináns jelenlétét, összeszedte magát és udvarias maradt. Akaratereje, jó szándéka egyre fogyatkozott, ám négy-öt napig még kitartott. A második hét végére azonban már nem volt mit szépíteni a dolgon: Kim forrt a dühtől...” Hogyan reagáljunk, ha anyósunk próbál beleavatkozni az életünkbe? Szabad-e egy anyósnak beleszólnia gyermeke immár önálló családi életébe? Hol a határ, meddig lehet elmenni úgy, hogy senki ne sérüljön? Hogyan tartsuk tiszteletben egymást?
 
Parázsló ősz

A regénysorozat harmadik kötete egy idős házaspárról, Charlie-ról és Esther-ről szól. Esther a történet elején ámokfutásba kezd öreg Lincolnjával, és a kocsibeállóból egyenesen a hátsó kertbe repül. Ő maga szórakozottságának tulajdonítja a bakit, ám férje, Charlie egyre jobban aggódik érte. Nem érti, milyen változások mennek végbe feleségében, akivel közel ötven éve hűséges társak. Vajon mit tartogat még számukra az élet? „És ha ez tényleg demencia? Mi lesz velük az elkövetkező pár évben? Elképzelhetetlen, hogy otthonba adja feleségét, de ő sem ért a betegápoláshoz. Borzongva gondolt bele, hogy milyen rémes betegség ragadhatja el tőle ezt a kedves, vidám asszonyt. Fölállt, és elindult a hálószoba felé. Esther-t a bevetett ágyon találta, ruhában, mélyen álomba merülve. Most kénytelen lesz fölébreszteni, levetkőztetni, belebújtatni a hálóingébe, és ágyba dugni. Csakhogy ehhez már nem érez magában elég erőt...” Sikerül-e a Charlie-nak és Esther-nek életük alkonyán is alkalmazkodniuk egy új élethelyzethez?

Télre tavasz

A fiatal Brad és Ashley számára hamar véget értek a mézeshetek. A házasságuk szinte alig kezdődött el, és máris külön utakon járnak. Pedig egykor nagyon szerették egymást. Vajon meg tudják beszélni problémáikat, vagy örökre különválnak útjaik? Többek között ez is kiderül a regényből, amely a sorozat befejező kötete. „Brad a korsó szélére száradt habot bámulta. Hogy is történt? Maga sem érti. Viszont arra a napra, amikor először meglátta Ashley-t, tisztán emlékszik. Turmixot készített a szülei büféjében. Háttal állt neki, és Brad-et teljesen lenyűgözte a lávaként hátraomló vörös hajzuhatag. A hullámok egészen a tökéletes kis csípőig értek. A magas, karcsú lányalak olyan hívogatóan állt a turmixgép előtt, hogy Brad bizseregni kezdett a látványtól...”
A négy regény mindennapi emberek valós konfliktusait, problémáit tárja az olvasó elé. A történetek könnyed, olvasmányos, szórakoztató stílusúak, ugyanakkor a valós problémákon és megoldáskeresési lehetőségeken keresztül értéket adnak.

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. július 28., kedd

A kicsik és a Biblia

Bizonyára több kisgyermekes szülő járt már úgy, hogy a gyermeke a szentmise alatt – például az olvasmánynál – rákérdezett valamire. Talán a nyelvezet, talán a tartalom befogadása is nehéz lehet egy kisgyerek számára. A Biblia kicsiknek című kimondottan gyerekek számára készült könyv a szülők segítségére lehet. Részlet a kiadványból:

„Kezdetben, amikor még mindenütt sötétség honolt, Isten ott volt.
– Legyen világosság! – szólt az Úr, és gyönyörű, meleg ragyogás űzte tova a sötétséget. És látta Isten, hogy ez jó, és a fényességet nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el.
– Legyen ég a vizek felett – mondta Isten, és a szépséges kékség kettévált, felül lett az ég, alul pedig a víz. És látta Isten, hogy ez jó...”

Természetesen a teremtés történetével indul a Biblia kicsiknek című kézreálló, kemény táblás, színes kiadvány, amely a legismertebb ó- és újszövetségi szereplőkkel és történetekkel ismerteti meg az ifjú olvasókat. Az egész oldalas képek még élethűbbé varázsolják a bibliai eseményeket. Gyerekként nehezen értettem meg, hogy Isten miért kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel a saját fiát. A kiadvány így meséli el apa és fia történetének legvégét:

„... – Ábrahám! Ne bántsd a fiadat! Bebizonyítottad, mennyire szereted Istent! – szólt egy angyal.
Ábrahám magához ölelte gyermekét, annyira szorosan, amilyen szorosan csak tudta. Majd miután meglátott egy bozótban fennakadt kost a közelben, végül ezt az állatot áldozta fel Istennek.
– Sokat jelentesz nekem, Ábrahám! Engedelmeskedtél nekem még akkor is, amikor a legnehezebbet kértem tőled – szólt Isten. – Megáldalak most és mindörökké!”

S ha már megismerték az ószövetség történeteit, következhet Jézus története – születésének történetét – célszerű karácsony környékére időzíteni.

„... – Ő Jézus? – kérdezték (a pásztorok). – A megváltó, akit Isten megígért?
Egy ideig ámultan nézték a különleges csecsemőt, és amikor elmentek, mindenkinek elújságolták az örömhírt: Jézus megszületett!... A bölcsek, akik távol, Keleten éltek, meglátták, hogy új csillag gyúlt ki az égen akkortájt, amikor Jézus Betlehemben megszületett.
– Nézzétek! – mondta egyikőjük. – Ez egy jel, új király született...”

A rövid, ugyanakkor gyerekek számára is befogadható nyelvezetű kiadvány 37 története akár kiváló esti mese is lehet több mint egy hónapon át.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. július 21., kedd

Én is bumeránggyerek lennék?

A minap épp azon bosszankodtam, hogy kisgyermekes szülőként vannak olyan napjaim, amikor sehogy sem sikerül a munkám végére érnem. Egyéves kisgyermekem számára a nap huszonnégy órájában rendelkezésre állok, hasznosan, vidáman töltjük együtt a napot. Emellett pedig hol lopva, hol pedig sietve elvégzem a ház körüli teendőimet (gondolok itt a főzéstől a mosáson át a takarításig mindenre). Bezzeg azoknak sokkal könnyebb, akik együtt laknak a nagyszülőkkel! – mondom néha ingerülten, amikor épp kifut a leves, a gyerek sír, én pedig épp teregetem a mosott ruhát.

Aztán elgondolkoztam azon, vajon tényleg könnyebb-e azoknak, akik a szülőkkel élnek még az iskolaévek lezárultával is? Erre kerestem a választ a sikeres életmód-tanácsadó szerzőpáros, Gary Chapman – Ross Campbell: Szülőfüggő fiatalok – Hogyan szeressük felnőtt gyermekeinket? című könyvében, s bizony hamar rádöbbentem, hogy a kényszer szülte együttélés sokszor mindkét felet kimeríti. A könyv említ egy családot, amelyben miután egy fiatal anyának tragikus hirtelenséggel meghalt a férje, a nő arra kényszerült, hogy kislányával egy időre hazaköltözzön a szüleihez. Az együttélés nemcsak számára, de a nagyszülőknek sem volt zökkenőmentes érzelmi időszak. „Nagyon szeretjük az unokánkat, de nem számítottunk rá, hogy nekünk kell majd gondoskodnunk róla.” Jobban belegondolva érthető számomra a könyvben szereplő nagyszülők reakciója. Ők már felnevelték saját gyermeküket, s attól a perctől, hogy az elkezdte saját, önálló életét, a nagyszülők is több időt fordíthattak volna egymásra és a házasságukra.

Mi a teendő, ha nem ürül ki a fészek, vagy visszaköltöznek a fiatalok (őket nevezik bumeránggyerekeknek)? Fel kell állítani a család saját szabályait, alkalmazkodva a fiatal felnőtthöz és a szülőkhöz egyaránt.

Törekedjünk a nyílt kommunikációra! – javasolja a szerzőpáros. A családi kupaktanács keretei között a felek megvitathatják érzéseiket, igényeiket és elvárásaikat.

Teremtsük meg a szabadság és a felelősségvállalás egyensúlyút! – hangsúlyozzák. Egy anya azt kérte fiatal felnőtt fiától, hogy amíg velük lakik, mindenképpen telefonáljon haza egy-egy éjszakai kimaradás előtt.

Tartsuk magunkat az értékrendünkhöz! – még ha a fiatalé különbözik is a szülőkétől, otthon a szülők értékrendje a mérvadó.

Tartsuk szem előtt saját testi és lelki egészségünket! – erre jó példa az éjszakai telefon, amely után az édesanya már nem forgolódik álmatlanul hajnalig.

Szabjunk korlátokat, és tűzzünk ki célokat! – buzdítanak a szerzők. Ezeket mindig újra lehet gondolni és alakítani az újabb élethelyzetnek megfelelően. 

Hazánkban is egyre gyakoribb jelenség, hogy a húsz-harcmincévesek nem repültek még ki a fészekből. Elhúzódó felnőtté válásuk pedig új nehézségek és kihívások elé állítja a szülőket. Hogyan szeresse és legyen segítségére a szülő a nagy, felnőtt gyermekének? Milyen mentalitásból/élethelyzetből felmerülő konfliktusok adódhatnak? Ezekre a kérdésekre ad választ a sikeres életmód-tanácsadó szerzőpáros. A könyvet olvasva még arra is rájöttem, hogy helyes időbeosztás mellett van időm kiteregetni, a picivel játszani és még a leves sem fut ki.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. július 7., kedd

A vízhordó ember

Életrajzi írást olvasni számomra mindig különleges. Olyan, mintha közelebbről megismerkedhetnék valakivel, akivel lehet, hogy soha nem lenne módom személyesen találkozni. A tények mellett pedig előnyt élveznek az érzelmek, a személyiség. Az időseket megszólítani különösen fontosnak gondolom. Ők azok, akik a tankönyvek helyett taníthatnak minket. Tőlük első kézből hallhatunk a múlt eseményeiről, s ami ennél is lényegesebb, a puszta tényeken kívül tőlük megismerhetjük az események emberi oldalát is.

A 60-as évek elején érettségiző, Vas és Zala megyei kötődésű Márfi Gyula veszprémi érsekkel beszélget Elmer István A vízhordó ember című interjúkötetben. Márfi Gyula 1962-ben végzett a bencés gimnáziumban. A kötetből kiderül például, hogy az akkori politikai viszonyokról milyen véleménye alakult ki az érsek úrnak. „Az állam azért járult hozzá a Központi Papnevelő Intézet, illetve a Hittudományi Akadémia újraindításához..., mert az állam fokozatosan nyitott a Nyugat felé, később pedig a pénzügyi kölcsönök felvétele is befolyásolta politikájukat. A kommunisták arra törekedtek, hogy minél jobb arcot mutassanak a Nyugatnak... (A szemináriumban) burokban éltünk, megóvtak minket a külső hatásoktól. Egyébként tudtuk, hogy nem vagyunk szabadok.”

Az akkori társadalom képe mellett a Márfi család élete is kibontakozik az olvasó előtt: a Pördeföldén gazdálkodó szülők két fiúgyermeküknek nem azt a sorsot szánták, amit maguknak, ezért minden erejükkel segítették a gyermekek továbbtanulását. Felnőve mindkét fiúból pap lett, egyiküknek azonban mindössze 39 év adatott a földi életből. A kötetből kiderül, hogy egy nagynéni is támogatta Márfi atya előmenetelét, szóba kerülnek a szombathelyi évek, a káplánságtól egészen az érsekségig bontakozik ki előttünk egy életút.

A család mélyen hívő, összetartó és szorgalmas volt. A munkából a gyerekek is kivették a részüket: „Amennyire a tanulás megengedte, részt vettünk a mezőgazdasági munkában. Nyáron mi is nagyon sokat dolgoztunk, reggeltől estig a földeken voltunk, kaszával, kapával, metszőollóval, vasvillával... Vasárnap bementünk Pákára a tízórás szentmisére. Öt kilométer oda, öt kilométer vissza, legalább egy óra a mise, összesen három óra, elment vele a vasárnap délelőtt. Így volt ez rendjén.”

A kibontakozó életút mellett megismerhetjük érsek úr zenéről (egyházi, komoly- és könnyűzene), kedvelt szabadidős tevékenységeiről, a „közszereplésről” alkotott véleményét vagy egyéb, ma aktuális és érdeklődésre számot tartó témáról alkotott gondolatait is, mint a cölibátus. Elmer István szerint a mai gondolkodás a házas és a cölebsz állapotot gyakran szembeállítja egymással. Érsek úr véleménye erről a következő: „Ez éppen olyan ostobaság, mintha a kilégzést vagy a belégzést akarnánk szembeállítani egymással... Találkozunk néha olyan jelenségekkel, amelyek látszólag ellentétben állnak egymással, valójában azonban nem. De sok múlik a mértéken... A két életállapot tehát nem állítható szembe, sokkal inkább kiegészítik egymást.”

A kötet elején a szerző így méltatja interjúalanyát: „A keresztény ember mértéktartó, figyelmes bölcsességgel tekint az élet jelenségeire. Márfi érsek úr ennek adja tanúságát, szembenézve az ember olykori gyöngeségeivel, törékenységével is. Sorsában életpéldát ad – finom szerénységgel, szeretni valóan kellemes humorral.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: