Gyürki
László pápai prelátus, szentföldkutató azon kivételezett személyek
egyike, aki eddigi élete során többször ellátogatott a kereszténység
legszentebb helyére, a Szentföldre. Számos írás jelent már meg tőle e
témával kapcsolatban. A Szent Pál útjain című könyv Pál apostol tevékenységét és útjait követve bepillantást enged a kereszténység első időszakának küzdelmeibe. A Magyar zarándokok és emlékek a Szentföldön című munka viszont a magyar uralkodók és zarándokok néhol küzdelmes szentföldi útjait veszi sorra. A Találkozás Jézussal a szent helyeken
ezúttal lelki zarándoklatra invitálja az Olvasót. Egyfajta útikönyvnek
is tekinthetjük e kiadványt. Aki már járt a Szentföldön, mintegy újra
felelevenítheti, összefoglalhatja élményeit, aki pedig még nem,
bizonyára kedvet kap az utazáshoz.
Gyürki
atya a táj földrajzi adottságaival ismerteti meg először olvasóját,
több helyen utalva arra, hogy a Szentföld 2000 évvel ezelőtti és mai
képe jócskán különbözik egymástól. A tájegységek bemutatásánál
mindenekelőtt hangsúlyozza: „Nincs
a földnek még egy olyan országa, ahol ilyen kis területen ennyi
változatosságot, különböző tájat lehetne találni (síkság, hegyvidék,
virágzó mezők, sivatagos tájak). Ezt látjuk, mikor a Szentföld különböző
vidékein járunk. Csodálkozva fedezzük föl, hogy már maga ez a föld és
rajta az élet tele van teológiai mondanivalóval, Isten
megtapasztalásával.”
A földrajzi tájak közül a sivatag a találkozás helye – írja a szerző. „A sivatag mérhetetlensége, benne az elhagyottság, a barátságtalanság (MTörv 1,19)” félelemmel tölti el az embert, s csak azért halad át a sivatagos területen, hogy zöldet találjon nyája számára. „A sivatag megvilágítja az ember szívét” – véli Gyürki atya, hiszen aki a Negevben vagy a Sinai ösvényein jár, átélheti az ember igazi dimenzióit: „aki
egyedül van, elveszett és tehetetlen, de újra Isten kezébe teheti le
sorsát, akivel azután minden lehetséges számára, és ekkor a sivatag
újraéled.” A sivatag mindig kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy
hosszú területet kell bejárni a zarándoknak, mire rátalál egyetlen zöld
területre, egy fára vagy egy bokorra, amely azt jelzi számára, hogy ott
újra van víz, vagyis élet. „Ez
»megtapasztalható« bizonyítéka Isten jelenlétének: annak az éltető
erőnek érinthető jele, amit a Teremtő kiöntött a természetbe (Iz
41,19).” Aki járt már a Szentföld sivatagos területein, és látott
már a szárazságban felbukkanó oázist, az előtt bizonyára még
erőteljesebben körvonalazódik a mustármag-hasonlat jelentésköre.
A
földrajzi tájak bemutatása és teológiai tartalommal való megtöltése
után a Jézushoz kapcsolódó helyeket keresi fel a szerző. Ezt az ötödik
evangéliumnak nevezi Gyürki atya, hiszen véleménye szerint, aki
ellátogat a szent helyekre, még jobban megértheti az írott négyet, s
ezáltal még közelebb kerülhet Jézushoz. A zarándok első útja Názáretbe
vezet. Názáret egy kis völgyben fekszik, észak felől a 490 méter magas
Dzsebel-en-Nebi Szain határolja. A völgyet hosszában 20, széltében 10
perc alatt be lehet járni. A mai Názáretben arabok, főként muzulmánok
élnek. A nazara szó őrt jelent. „A
keresztények számára Szűz Mária az őr, az Ige letéteményese. Készsége
és Istennek mondott IGEN-je nekünk adta Fiát, a világ üdvözítőjét.”
Az első században egyetlen kútja volt Názáretnek, amely ma a város
északi oldalán található és Mária forrásának nevezik. Ennél a forrásnál
található a görög ortodoxok Szent Gábriel temploma. A mai látogató
természetesen már nem ezzel a kicsi Názárettel találkozik, hanem egy
nagyobb és fejlődő várossal. Az itt élők azonban továbbra is őrzik a
kétezer évvel ezelőtti események emlékét, és „alázatosságban, imádságban, elmélkedésben és munkában tesznek tanúságot Krisztus megtestesüléséről.”
Itt található a hatalmas, kétszintes Angyali Üdvözlet-bazilika,
amelynek központi része a barlang, vagyis Mária háza. A benne lévő fehér
márványoltáron a következő felirat olvasható: „Verbum
caro hic factum est (Az Ige itt lett testté). A tábla az emberiség
történetének legnagyobb eseményére emlékeztet, amelyről Szent Lukács
evangéliumában olvasunk (Lk 1,26–38).” Ebben a környezetben szinte ma is érezzük a Szűzanya és Gábor angyal jelenlétét. „Ide jött a főangyal Isten trónjáról, hogy az örökkévaló Isten köszöntését hozza a kegyelemmel teljes Szűz Máriának” – véli a szerző. „Szent
óra ez az ég és a föld számára – a hívás órája és a kiválasztás órája:
Mária, Isten téged választott ki, hogy Isten Fiának anyja légy. »A
Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért
a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni« (Lk 1,35).”
Názáretben
folytatva utunkat, lélekben elsétálhatunk az Angyali Üdvözlet
bazilikájától száz méterre található Szent József-templomhoz, amely
alatt szintén egy barlang található, Szent József egykori háza. Ezen a
helyen cseperedett fel Jézus.
E
fontos települést elhagyva a szerző Ain Karem-be kalauzol bennünket,
amely három domb között, egy üde oázisban terül el. Ain Karem ma már
Jeruzsálem része, egykor azonban különálló település volt. Nevének
jelentése: nemes forrás vagy szőlőhegy forrása. Mária „itt
találkozott idős rokonával, Erzsébettel, aki a Szentlélek indítására
így köszönti: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te
méhednek gyümölcse.« Ezután Mária egy szép énekben fejezi ki háláját
Isten iránt, amelynek kezdő sora így hangzik: »Magasztalja lelkem az
Urat...« Szent Lukács evangéliumából megtudjuk, hogy később Zakariás
házában megszületett az angyal által előre jelzett gyermek, Keresztelő
János.”
A
Szentföldet felkereső zarándokok útjának egy nagyon fontos állomása a
Születés bazilikája Betlehemben. Minden bizonnyal a feledhetetlen
élmények közé tartozik ezen a helyen részt venni a szentmisén.
„Nem fontos, hogy ez a nap milyen közel esik karácsonyhoz, mert
Betlehemben, akár a barlangnál vagy a Pásztorok mezején, a „Gloria in
excelsis” kápolnában minden nap karácsony van.” Betlehem és az itt bemutatott szentmise a megtestesülés misztériumára emlékeztet, „az
egyetlen eseményre, amely tovább folytatódik az időben. A szentmise
Betlehemben vagy bárhol a világon, jelenvalóvá teszi azt a pillanatot,
amelyben a megtestesülés és a megváltás megvalósult, és majd Krisztus
második eljövetelekor teljesedik be véglegesen” – írja a szerző.
Aki Gyürki atyával tart, eljuthat a Jordán folyóhoz, „ahol
keresztelő János hirdette a bűnbánat keresztségét, ahol Jézus is beállt
a bűnbánók sorába, és kérte a megmerítést Jánostól.” A negyvennapos böjt hegyére felkapaszkodva láthatja „Jézus böjtjének és megkísértésének helyét”,
amit a hagyomány Jerikó vidékére helyez. A Genezáreti-tó Jézus tava.
Nagyon sokszor találkozunk vele az evangéliumok lapjain, nevezik
Galileai-tengernek, Tibériás tavának és Kinneretnek is. „Jézus
idejében a tavat mintegy tíz város vette körül, amelyek közül néhány
nagyon népes volt. Az evangéliumi helyek ma mind romokban hevernek,
kivéve Tibériást. Jézus nagyon sokat tartózkodott a Genezáreti-tó
vidékén. Itt kezdte el hirdetni evangéliumát. A tó partján járva látta
meg halászás közben Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost, s hívta meg őket
apostolának. Feltámadása után is a tó partján találkozott
apostolaival.”
Ebben a bejegyzésben csak néhány nevezetességet emeltünk ki. Akik végigjárják a zarándokutat
a szerzővel, azok hallhatnak többek között Kánáról, a Sinai-hegyről,
Kafarnaumról, Galileáról, Tabgáról, Betániáról, valamint megcsodálhatják
a Mennybemenetel kápolnáját és a Miatyánk-templomot is, ahol 75 nyelven
olvasható az Úr imája, kivéve magyarul, hiszen „a
magyar nyelvű táblát hiába keresi a zarándok a folyosón, ez a kolostor
kápolnájában található. Ide viszont zarándokokat nem engednek be a
nővérek, hogy imádságukat és csendjüket ne zavarják.” A
kereszténység legfontosabb helyszíneit 2000-ben Boldog II. János Pál
pápa is felkereste. Gyürki atya könyvéből ezeknek a napoknak az
eseményeit is megismerheti az olvasó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése